Húsvéti Sabarizmus Equinox módra
Évek óta visszatérő hagyományos húsvéti túránkat idén is a Sabar borházzal karöltve szerveztük meg. Vagyis a Sabar szervezett, mi asszisztáltunk! Közel 3 nap, szikrázó napsütés, két csodás túra, várak és hegycsúcsok, misztikus, ezer éves kolostorok az erdőben, húsvéti vacsora és remek borok. Felejthetetlen élmény lett!
2019. április 30. 18:30 | CÍMKÉK: #sabar #bortúra #balatonfelvidék #káptalantóti #tanúhegyek

Ide s tova 4 éve minden húsvétkor a Balaton-felvidék tanúhegyeit koptatjuk bakancsunkkal, és a Sabar borház vendégszeretetét élvezzük, amit bizony lehetetlen megunni. Nem csak azért, mert a borház vendégszeretete egyszerűen "non-plusz-ultra", hanem azért is, mert igyekszünk évről évre a környék teljes bejárását elősegítő túraútvonal változtatásokat csinálni, így idén is új helyszíneken kalandoztunk a nap közbeni túrákon.


Galériához klikk a képre!

Pénteken délután - gombamódjára - nőttek ki a sátraink a földből, igaz nem sok, a bátrak vetemedtek sátrazásra, de azért mégis. Lassacskán összegyűlt a csapat a teraszon, és a naplementében egy jó kis vacsora mellett sok jó bort kóstoltunk. Éjszaka a sátrazók a környékbeli őzek veszekedését élvezhették. Reggel persze mindenki rám akarta fogni, hogy én voltam, és ez a folklór része, de ezt váltig tagadtam! /a szerk./ 

Másnap reggel a bőséges reggeli elfogyasztása után összekészülődtünk, és telekocsi rendszerben átutaztunk a túránk indulási helyére, a Szigligeti várhoz. Egy órányi szabad várlátogatás után a vár alatti étterem kertjében kezdtünk ismét gyülekezni, de a messzeföldön híres fagylalt választék alaposan megkavarta az indulási terveket. Persze ezt senki nem bánta, végül is hová rohanjunk, mindössze 3 tanúhegy, 17 km és közel 700 méter szint várta csak, hogy legyőzzük.

Sikeres összerendeződés után megkezdtük a sétát, és körbejártuk az Avasi templomrom megmaradt tornyát. Innen sajnos 3 km masszív országúti aszfalt gyaloglás következett, de ilyen mocsaras területen csak egy úton lehet közlekedni, az országos kék is erre vezet. Aztán megérkeztünk Badacsonytördemicre, és a falu utcáin kanyarogva a Badacsony lábához is. A fekete-leves és a túra legnehezebb része itt következett, meg kellett mászni a bujdosók lépcsőjét, amely felvezet a Badacsony tetejére.

Egyesek szerint 400 lépcsőfok, mások szerint 1500, aztán már sok ezerről halucináltunk, de a tetejére érve minden volt csak természetes mosolygás nem. A Ranholder kereszt melletti kilátóból elénk táruló panoráma viszont mindenkinek visszahozta a jókedvét.

A következő szakaszon a hegy lapos bazaltsapkáján gyalogoltunk, szinte végig sikban, míg el nem értük a Kisfaludy-kilátót. Az építményt néhány éve szépen felújították, tövében pihenőpadok és asztalok vannak, így itt tartottunk egy hosszabb ebédszünetes pihenőt. A kilátást is nehéz otthagyni, hát hagytunk időt a körülnézésre. Aztán felkerekedtünk és ereszkedni kezdtűnk a kőkapu felé a kéken. A kissé törmelékes bazalt lejtő elég nehéz terep, de az a rész is káprázatosan szép.

Az eredeti tervek szerint Badacsonytomaj érintésével folytattuk volna a túrát, de egy kis elnézés miatt a kéken maradva egyenesen a Gulács tövébe érkeztünk, ezzel többeknek némi vízhiányt okozva. Szerencsére túléltük, senki nem veszett ott. A Gulács csúcsára nem másztunk fel, csak az oldalában mentünk végig a jelzésen, aztán a túloldalon leereszkedve az Istvándy pincészetnél likadtunk ki ismét az erdőből. Innen már csak egy csúcs, a tűhegyes Tóti-hegy volt hátra, és a tetejéről az oly áhított 360 fokos panoráma.

Sokszor jártam már itt, de mindig lenyűgöző a látvány. Bámészkodás és csoportkép készítés után leereszkedtünk a völgybe és már ott is álltunk a Sabar teraszán.

Ismét egy káprázatos naplemente, és megannyi jóféle bor kíséretében fogyasztottuk el a húsvéti vacsorát, amelyhez a Sallee Barbara jazz trió szolgáltatta az aláfestő zenét. Igazán kellemes és hangulatos volt, még sokáig üldögéltünk beszélgetve az éjszakában.

Vasárnap reggel egy gyors és fennséges reggeli után az elmaradhatatlan Liliomkert piac látogatás következett, aki Káptalantótiban jár, az mindenképpen tegye be a lábát ide, ha csak nem írtózik a forgatagtól és a tömegtől. 11 óra magasságában pedig útnak indultunk felfedezni még két csodás helyet, nevezetesen a Hegysd csúcsán álló várromot, majd az Almádi kolostorromot Monostorapáti szomszédságában.

A Hegyesd egy nem túl magas csúcsocska, de a formájából adódóan szögegyenesen felfelé, iszonyat meredeken lehet megmászni. Lépcsők segítik a kapszkodást, de akkor sem egyszerű dolog, jó kis tüdőtisztító vállalkozás.

Odafentről viszont mesés a kilátás. A csúcson a várromon belül kijár egy mini sziklamászsás is, csak így lehet feljutni a tetőre, de azért nem olyan vészes, mindenkinek sikerült. A túloldalon ugyanúgy lehet lemászni, így ott meg a lejutás volt nehézkes. A hegy tövében eufórikus állapotban ünnepeltük a túlélést!

Az Almádi kolostorrom egy 1100-as években épült templom maradvány az erdő mélyén. Már az odajutás is egy csoda, hangulatos kanyargós ösvényeken lehet elérni. A környéke viszont fenemód csalános, aki nyáron tervezi meglátogatni próbáljon szkafanderben neki indulni, de legalább is hosszúnadrában és hosszú felsőben. Ennek ellenére igencsak érdemes felkeresni, mert van egy sajátos romantikus hangulata.

Így történt az idei Sabar túra, reméljük jövőre ismét sikerül megszervezni, tartsatok majd velünk.

Nyáry Tamás

Kommentek

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Fjällräven Vándortúra
2019. 07. 29.   110 km
Magas-Tátra - best of 4 napban
2019. 08. 17.   73 km
Gerecse III.: Sárkány a szikla, Szelim a barlang és Turul a madár
2019. 08. 31.   13 km

 

PayPal - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2019 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
http://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!