A pilisszentkereszti találkozót rögtön egy pecsételéssel és kávéval indítottuk, majd előkerültek a naptejek, szúnyog- és kullancsriasztók is, így viszonylag későn, már majdnem 10 órakor indultunk neki a mai távnak.

A Dera-patak szurdokvölgyének elejét épphogy érintve neki veselkedtünk a mai első emelkedőnek. Az előző napok enyhén csapadékos időjárása kedvezett a gombák növekedésének, így a batyuba egyre-másra kerültek be a finomságok.

Galériához klikk a képre!

Oda sem figyeltünk, és már a Som-hegyen, majd a Hosszú-hegyen pecsételtünk. Utóbbi dobozába egy pele szundikált amikor odaértünk, mindenki nagy örömére. Az elős igazi kilátás itt fogadott minket, meg is pihentünk hát egy picit.

Együtt megnéztük a kövezkező célpontot, a Nagy-Kevélyt – na neeeee, oda???? Magas és messze is van! -, s emiatt további kalória pótlásra és pihenésre szavazott a társaság.
A következő pár kilóméter szinte robot üzemmódban telt, lejtőn vagy éppen szintben közelítettük a Kevélyeket legalább egy órán keresztül. A folyadék pótlásról a csobánkai temetőben gondoskodtunk, és a következő mászás előtt a csokik is előkerültek a zsákból.
Az emelkedést szerencsére kellemes, árnyas erdőben kezdtük meg, majd egyre meredekebben és meredekebben érkeztünk meg a Kevély-nyeregbe, ahol a pecsételés mellett az ebédünket is elköltöttük.

A vállalkozó kedvűek lesétáltak a Kevély-hegyi kőfülkéhez, megnéztük a barlang száját s a tetejéről megint csodás kilátásban volt részünk.
És ez még csak a kezdet volt, hiszen a Nagy-Kevély csúcsa előtt lévő pecséttől visszanézhettünk a mai útvonalunkra, láttuk az Egri Vár másolátát, majd a csúcson a lábunk előtt hevert a Luppa-tó és Budapest, de felfedezhettük a Mátra vonulatait is.

A Kevély-nyerget ismét érintve lefelé indultunk, hogy megnézzzük, a Mackó-barlangban valaki alszik-e még téli álmot. Medvével nem találkoztunk, de a vállalkozó kedvűek felnézhettek egy eldugott kis terembe.
Innen már csak két púpocska, és majdnem vége a napnak.... A két púpocska azonban már nem annyira tetszett a lábaknak, de végül felértünk az Oszoly-csúcsra is, ahol megint azt a borzasztó panorámát kellett nézni....

A nap utolsó mozzanataként lesétáltunk Pomázra, de előtt begyűjtöttük az ottani pecsétet az Árpád-szobornál. Ja és el ne felejtsem a panorámát ismét: Kis- és Nagy-Csikóvár, Dobogókő, tehát már a Visegrádi-hegység púpjait néztük. A nap végére 25 km-t és 750m szintemelkedést gyűjtöttünk.

Közben nagy öröm számomra, hogy akik elkezdték a Vándorlást, igazán komolyan gondolják a teljesítést. A 3. és a 4. túráról lemaradtak közül többen már önszorgalomból pótolták is a hiányzó szakaszt!

Most a Pilisi Vándorlás nyári szünetre vonul, de szeptembertől folytatjuk.

Ancs