Ilyen volt: Legendás lények és megfigyelésük a Gerecsében
Hiába Sárkány-szikla a rét neve, a vastrón elfolyatása után Drogon mégsem ott landolt Daenerys-szel, így velük nem találkoztunk. Turul-madár türelmesebb volt, megvárt minket a Kő-hegy tetején, hogy a szárnyai alatti árnyékban pihenhessünk. Beszámoló.
2019. szeptember 11. 20:58 | CÍMKÉK: #gerecse #vértesszőlős #sárkányszikla #turul #egynapostúra

Augusztus utolsó napján és egyben szombatján kis csapat gyűlt össze a vértesszőlősi vasútállomáshoz közeli pihenős parkban. Írnám, hogy mint a hét törpe, de azért akadt köztünk jól megtermett emberfia is. A rajtot nem siettük el, kávézás, felszerelések rendezgetése, gyors eligazítás után, nagyjából fél-10 magasságában vágtunk neki a távnak: ~13 km táv és összesen 600 méternyi szint várt ránk.

Elindultunk hát Vértesszőlős központja felé, magunk mögött hagytuk a több, mint 200 éves templomot, átsétáltunk a tájház utcáján, onnan pedig baktattunk ki- és felfelé az Irtány-kertek rögös útjain. Innen már jól láthatóvá vált az első célpontunk: a Sárkány-szikla. A kényelmesen kései indulás ekkora bosszulta meg magát először: magasra kúszott a Nap, bőven mérte az áldást nem csak fényében, de hőjében is, az árnyéktalan, széles mezőn gyalogolva hamar megjelentek az első izzadságcseppek és -foltok a derék túratársakon. Hamar el kellett érni a Gerecse lábától kezdődő árnyékos erdőt.

Elértük, de hiába az árnyat adó lombok, következett a "feketeleves", sajnos nem fehér csészében gőzölgő, kellemes feketekávé képében, hanem az első lihegős szakasz. A Sárkány-sziklához egy jelzetlen, meglehetősen meredek és nehezen járható ösvény vezet fel, a rétről startoló siklóernyősök tapodták ki előttünk. A meredekségére jellemző, hogy nem egyszer, nem kétszer kellett kézzel keresni a kapaszkodást a stabilitáshoz. Ki így, ki úgy, vagy bárhogy (is), mégis felkapaszkodott (szó szerint), hogy aztán a réten élvezze a kilátást: Vértesszőlősre, az Által-ér tavaira, Tatára, a Kis-Alföldre. Kissé elcsigázva ugyan, de elégedetten csettinthett mindenki, mert elérte-megcsinálta, a látvány pedig hamar feledtette a fáradalmakat.
De hiába Sárkány a szikla, sajnos sárkánnyal nem találkoztunk, és még sárkányfészket sem találtunk. Cserébe, ha már ilyen szép helyre tévedtünk, kötelező volt a szokásos csapatfotót is megejteni:

Elfogytak az első adag elemózsiákok, alább hagyott a lihegés, összekaptuk magunkat és folytattuk útunkat a gerincen. Lombok alatt és között, rétek mellett, időnként köves-hordalékos vízmosásokban, keresztbedőlt fatörzseken átmászva, karsztbarlangok mellett haladtunk lefelé, egészen a János-forrásig. Ugyan a lefelé haladás nem volt megerőltető, mégis tartottunk egy újabb pihenőt, ismét csipegetve az ellátmányból. Szükség is volt rá, mert ahogy arra túravezetőnk előre felhívta a figyelmünket, ismét egy meredek szakasz leküzdése várt ránk.

A János-forrást hátrahagytuk, átvágtunk némi susnyáson, hogy aztán tényleg kapaszkodjunk és küzdjünk: a Tatabánya fölé magasodó Csúcsos-hegyen még magasabbra magasodó Ranzinger Vince-kilátót vettük célba. A sokadik kilométer, a kora-délutáni hőség - amit már a lombok árnya sem enyhített -, na meg az ismételten meredek kaptató többünket megviselte. Ezen rövid szakasz nagyon hosszúra nyúlt, mégis minden csapattag épségben elérte a kilátó körüli rétet. Kis szusszanás után a vidámabb arcok fellépcsőztek a kilátó tetejére, a tériszonyos túratársak (pl. én) csak pár lépcsőfordulóig jutottak.

A szépkilátás után bevettük magunkat az erdőbe, hogy immáron kényelmesen sétáljunk le a Szelim-barlang felé. A jól kiépített ösvényeken már megsokasodtak a turisták, a Szelim-barlangban sem volt hiány a népekből. A barlang-béli tágas tér látványa után a többség a barlang száján át indult a Turul felé, azonban akadt olyan is, aki inkább a kihívást választotta a barlangból való szabaduláshoz.

Ismét egy rövid séta, majd némi lépcsőzés következett, hogy aztán a Gerecse Kapuja turista- és látogatóközponthoz érjünk, ahol újra elidőztünk jó alaposan. Elfogytak a maradék szendvicsek, tiszteletünket tettük a Turul-madárnál, ami szilajan őrzi karmaiban a kardot, tárt szárnyakkal felszállásra készen áll, vigyázó szemeivel tekintve körbe, arany koronáján pedig csillan a napfény. Néhányunk jól meg is szelfizte.

Innen pedig már nem volt hátra, csak előre, és leginkább lefelé. A Turultól lefelé vezető lépcsősor nem volt épp kellemes a fáradt talpaknak, de nem is tartott sokáig. Nem telt el több két-három fertály óránál, és máris ott találtuk magunkat Tatabánya központi vasútállomásánál, túránk végcéljában. Itt volt a vége, a résztvevők a sok gyaloglás és mászás után nem futottak el véle, csak hazavitték az élményeiket.

Fotógalériához klikk a képre!

 - dé -

Kommentek

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Túramozgalmak Equinox módra / Pilisi Vándorlás 7.
2019. 10. 23.   18 km
Nemzeti Park Túrák: Balatonfelvidéki Nemzeti Park
2019. 11. 09.   39 km
Kő kövön - Velencei Ingókövek
2019. 11. 16.   17 km

 

PayPal - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2019 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
http://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!