Előre látszott már, hogy nem lesz jó időnk a hétvégi túrán, de hát ez mégiscsak egy 2 napos, előre kitalált program volt, így nem tágítottunk a szilárd elképzeléstől. Péntek este 6 óra magasságában összeállt a csapat a Kelenföldi vasútállomáson és irány Csesznek! Igen-igen, a falu! Másfél órát autókázva esőben ködben hágókon át (ja, az csak a Tési fennsík volt!) meg is érkeztünk és rövid keresgélés után átvettük mindkét vendégházunkat. Sok-sok bizalommal feltöltve magunkat a másnapra – még meg is wuduztuk, delejeztük az időjárást – beszálltunk az álom időgépbe, és hopp!

Valamit elronthattunk, mert lucskosan ocsmány esős reggelre ébredtünk! De hát nincs rossz idő, csak rossz felszerelés! Készülődés, öltözködés aztán hajrá neki a napi távnak. A Cseszneki vár ormai alatt a kocsma előtt gyülekezett a csapat, aztán nekivágtunk a Kőmosó-szurdoknak és lecsúszkáltunk a vasalt utak beszálló pontjaiig.

A túlvégen kiérkezve nekimentünk a Zörög-tető 494 méter magas magaslatának.

Galériához klikk a képre!

Fázni nem kellett, a túloldalon lefelé már a közelgő Kőpince-forrás hűs vizének ízét éreztük a szánkban. Amikor meg odaértünk, hát akkor meg a tönköly lángosét, amely a néhány száz méterrel arrébb lévő Vinyei büfé vendégcsalogató finomsága. Így a társaság hamar meg is szavazta a kitérőt Vinye felé.

Némi büfézés után lassan elállni készülő szemerkélésben indultunk neki a Cuha-völgynek és a gázlókat elegánsan abszolválva, jó tempóban érkeztünk a Porva-Cseszneki vasútállomás közelébe.

Mivel nagy táv volt még hátra, és a sötétedés is hajtott minket, hamar elkanyarodtunk Károly-háza, majd Géza-háza felé, ahol egy kellemes erdei pihenőnél hosszabb ebédszünetet tartottunk, és persze csoportképet is kellett csinálni. Az eső pedig egy időre teljesen el is ált.

Innen rövid gyalogolás után elértük az Ördög-árkot, amely a környék legérdekesebb és egyben legnehezebben járható szurdoka. A tervek szerint ezen a 4 km-es árkon mindenképpen végig akartunk érni sötétedés előtt, mert éjszaka ugyan izgalmas lett volna, de világosban szebb is és kevésbé balesetveszélyes.

A sziklákat és kidőlt fákat kerülgetve, két nehezebb sziklaképződményen kellett átkelnünk: az első egy néhány nagyobb tömbből álló torlasz, amelyen keresztül kellett mászni, a másik a híres Ördög-gát, amelyet ugyan ki lehet kerülni egy keskeny ösvényen a hegyoldalban, de sokkal izgalmasabb a sziklafalak oldalában a bevasalt mászóúton ügyeskedni. Extra hangulatot ad a szurdok járásnak.

Sikerült világosban kiérni az árok túlsó végén, sőt a visszaút első részét még szürkületi fényekben tettük meg, és a Cseszneki vár sziluettjét is elcsíptük a távolban. Alig az utolsó, immár a 27-ik kilométeren kellett csak elővenni a fejlámpákat.

Kemény túra volt, de minden percét megérte! Meg is ünnepeltük egy kis esti vacsora főzőcskével és a vendégház tulajától vásárolt jóféle borokkal.

Másnap ismét szakadó esőre ébredtünk, szeles csapadékos időben másztuk meg a vár tornyait.

Utána pedig autókba szállva Bakonynánán folytattuk a sétát a Gaja-patak szurdokában, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű Római-fürdő sziklaszorosát.

Az eső itt már annyira megátalkodottan kitartott, nekünk pedig betartott, hogy a leglátványosabb részek után a Vadalmás-forrástól visszafordultunk és befejeztük a túrát.

Nyáry Tamás