Nagykovácsiból a sárga jelzésen indultunk el és a falut elhagyva máris belecsöppentünk a köd által formázott dérvilágba. A környéki mészkőről elnevezett Fehér út nem csak a talajon, de a fákon is kápráztató fehérséggel lepett meg minket.

Galériához klikk a képre!

Vidám sétával értük el a Perbál fölött magasodó Meszes-hegy fakeresztjét, ahol még egy természetőrrel is összefutottunk, akitől megtudtunk néhány nagyon érdekes dolgot a hegy élővilágával kapcsolatban. A csoportkép is itt készült.

Fél óra pihenő után visszafordultunk a Kutya-hegy felé, és beléptünk a forgókapun át a szigorúan védett kopárok világába. Innen egy merész emelkedő biztosította a feles kalóriák sikeres eliminálását, aztán egy rövid vízszintes erdei séta után egy szép tisztásra értünk, ahol a kék jelzéssel és egy hatalmas fenyővel futottunk össze, amelynek ágain egy vicces lelkű mikulás szaloncukrokat helyezett el.

Innen-onnan a táskákból is előkerült némi muníció, majd folytattuk az emelkedést egészen a Nagyszénás csúcsáig, ahol erős szél fogadott. És a meglepetés, hogy innen eltűnt a fakereszt, amely a tetőponton állt. Reméljük csak ideiglenes felújítás áldozata lett.

A szél nem volt kellemes, így hamar ereszkedni kezdtünk a túloldalon, és a piros jelzést elkapva hamarosan a néhai Nagyszénási turistaház emlékhelyénél álltunk. Innen már csak a lefelé út volt hátra Nagykovácsiba. A Zsíros-hegy érintésével érkeztünk vissza, és a túra befejezését a Lilipop kávézóban ünnepeltük meg némi sütizéssel és forró csokizással. Jó volt, hogy jöttetek, gyertek máskor is.

Nyáry Tamás