Rövid videós beszámolónkat itt tekintheted meg, a részletekért görgess lejjebb!

Első nap 18 km-es körtúrát tettünk Aggtelekről Jósvafőig és vissza. A túra teltházzal indult, a 36 fős keretet a barlangi engedély szabta meg. Eddigi legszínesebb túránk volt olyan szempontból, hogy az országból hányféle irányból érkeztek a résztvevők.

Galériához klikk a képre!

Rövid bemutatkozás és tájékoztatás után nekivágtunk az egykori országhatár felé, az Őrbódéhoz, ami ma már muzeális értékű darab. Az ismertetőből megtudtuk, hogy a szűk fából készült egyszemélyes bódékat szinte magukra öltötték a határ őrzői, innen származik az oly széleskörben elterjedt „fakabát” elnevezés.

A Kecső-patak kanyarulatai mentén haladtunk tovább. A karsztvidékre jellemző ugyan, de mégis meglepő látvány volt, ahogy eltűnt a patak és a folytatásban a száraz meder maradt, ami csak nagyobb vízhozam esetén telik meg.

A hosszúnak tűnő ködös január után már vágytuk a napsütést, ki is használtuk a túra alatt amikor csak lehetett.

A Jósvafői Tengerszemnél az elmaradhatatlan csoportkép mellett kis performansszal próbálkoztunk, melyet drónfelvétel is tanusít. Mire végigérünk a 10 nemzeti parkos túrán, lehet, hogy egészen vállaható lesz

Innen a Vörös-tó felé indultunk tovább, ami nagy meglepetésünkre vastagon be volt fagyva. Majd a Béke-barlang bejáratához is kitértünk, útközben egy borókáson vágtunk keresztül. A Szent Ferenc-kápolna jelezte, hogy már közel járunk Aggtelekehez.

Aggtelek felett északra a Tó-hegy oldalában a karrmező keletkezésének történetét tudtuk meg: a karsztbokrok gyökerei mentén beszivárgó savas jellegű esővíz vájta a mészkőbe ezeket a jellegzetesen éles és hosszú vonalakat, melyeket a köznyelv ördögszántásnak nevez. 

A közelgő naplemente és a felkelő telihold látványa egyeseket még felcsábított a Baradla-tetőre, nekik meglett a 20 kilométer a szombati napra.

Vasárnap a barlangi hosszú túrára indultunk Aggtelek felől. A járat 3 szakaszát különböző fényviszonyok között tettük meg. Az Aggteleki kiépített részen az alap világítást kapcsolták fel nekünk, így a cseppköveket és falakat magunk pásztáztuk saját fejlámpáinkkal.

A következő szakasz ugyan kiépített, gyalogosan kényelmesen járható, helyenként betonjárdák és korlátok is vannak, de fények egyáltalán nem, így itt teljesen magunk lehettünk és a saját ritmusunkban tudtunk megállni, nézelődni, fotózgatni, feliratokat böngészni. Igen, feliratokat. Sajnos a romboló névbevésés nem mai keletű. Már a 19. században egyesek úgy gondolták, hogy látogatásuk emlékét megörökítik, a sziklafalra, sőt a sztalagmitokba is bevésték neveiket. Mentségükre hozható fel, hogy akkor még nem tudták, hogy évente csak kb. 1 mm-t nő a cseppkő.

A Jósvafői barlangrészt pedig teljes világításban járhattuk végig. A hosszú túra 7 kilométerét 5 óra alatt tettük meg. Igen nagy kihívás ez a túra, mivel a föld belsejében nincs mosdó lehetőség. Így aztán a vége felé szétszakadozott a társaság. Volt akit már inkább kifele sietett a napfényre, és volt aki az utolsó kanyarokban és cseppkő formációkban is gyönyörködni akart, hiszen ki tudja mikor fog legközelebb erre járni.

A szétszakadozás miatt a túra elköszönő lezárása végül elmaradt, kint a sofőrök igyekeztek összeszervezni a fuvarokat a két helyszínen hagyott autók között és ki-ki elindult az ország mindenféle irányába hazafele, hiszen otthonra is maradt még teendő.

Összességében a helyszíni beszélgetésekből is és az utólagos visszajelzésekből is azt mondhatjuk, hogy ismét egy különleges látványosságokat nyújtó és jó hangulatú túrát sikerült szerveznünk. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett benne.

Asztalos Edit