Ilyen volt: a Duna-Ipoly Nemzeti Park túrahétvégénk
Tavaszi napsütéssel indult, ám a Börzsönyben a márciusi kikelet ellenére hamarosan ismét a télben találtuk magunkat. Olvasd el beszámolónkat nemzeti park túrasorozatunk második állomásáról!

Rövid videós beszámolónkat itt tekintheted meg, a részletekért görgess lejjebb!

Ugyan kis késéssel érkezett Verőce-Magyarkút állomásra a vonatunk, cserébe lassan, de biztosan elvitte nagyjából 20-fős csapatunkat kiindulópontunkra, Diósjenőre. Rövid eligazítás után túravezetőink elindították a díszes kompániát keresztül a falun. Aztán hogyan-hogy-nem - a szikrázó napsütés jóvoltából - a falu végi első emelkedőnél máris szünetet kellett tartani a túlöltözés okán. Fazonigazítás, felesleges ruharétegek eltávolítását követően célba vettük a Börzsöny legmagasabb csúcsát, a Csóványost (938 m). Ahogy haladtunk felfelé, úgy váltott mind a környezet, mind pedig az időjárás télbe, akárcsak az ösvény: míg lentebb az olvadékvíztől lágy sárban cuppogott bakancsunk, addig középtávon már megjelent a havas latyak, a fák árnyékában és a fagyzugokban a hófoltok; a tetőhöz közeledvén egyre inkább télibe fordult a túra (március 7-én!).


Galériához klikk a képre!

Hóborította túrautakon tapodtunk a csúcs felé, áradó patakon keltünk át, havas réten tartottunk pihenőt és hógolyózást. Sajnos a téli fílinghez megérkezett a hideg, csontig ható, metsző szél. Túl hosszú pihenőket emiatt nem tartottunk, amint lehetett, siettünk a Csóványos tetejére. A csúcson lévő kilátónál sem időztünk sokat, ki-ki felmászott az egykori geodéziai toronyból kialakított kilátó tetejére, ahonnan be lehetett látni a Börzsöny egész kalderáját. A kötelező csapatfotó - no meg a kilátós szelfik - elkészítése után rögvest visszavettük a málhát és megiramodtunk a Nagy-Hideg-hegy felé. Kellemetlenül csúszós lejtőn ereszkedtünk le, sáros-latyakos kaptatón másztunk fel, hogy elérjük a Nagy-Hideg-hegyi turistaházat: a rendelés előre le volt adva, így már vártak minket finom és forró fogásokkal, babgulyással, milánói makarónival, húslevessel, no meg forralt borral és teával.

Jó sokat elidőztünk a turistaházban, ami aztán megbosszulta magát: Bár már csak lefelé vezetett az út, de az nagyon kellemetlen ösvényen vezetett, fent letaposott és csúszós havon, egyre lejjebb haladva pedig egyre több lett az olvadék vizekből kialakuló csermely, pláne annak derivátuma, azaz a masszív és sokszor bokáig (vagy affölé) érő sár, valamint az egyre sietősebben lenyugvó napot követő sötétség. Vezetőinknek hála sikeresen elértük szállásunkat, a királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpontot.
Soraink rendezgetése után este héttől a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, Potyó Imre - nem mellesleg az "Az Év Természetfotósa 2018" díj tulajdonosa - tartott nekünk képes-videós előadást a Börzsöny különleges élővilágáról.
Az előadás után egyik túravezetőnk még kicsit mesélt a Börzsöny kialakulásáról, geológiájáról, valamint a hiúz - mint nagyragadozó - jelenlétének hasznosságáról. A könnyed szocializáció után hamar nyugovóra tért mindenki. Az egésznapos, kimerítő túra után senkit sem kellett altatni .

Vasárnap ismét napsütésre virradtunk, érthető módon az ébredés és a csapat összeállása kissé lassan sikerült, zászlóhordó Sancho Panzánk is előkerült, úgyhogy a "kilövés" előtt újabb csapatfotót kanyarítottunk. Az előző esti előadását mindenki komázta, megtapsolta, így ha már ott volt, akkor "ha már homár" alapon megkértük Potyó Imrét, hogy jelenlétével emelje a társaság fényét. Mindeközben a Nap egyre feljebb emelkedett, kevés felhő jelenlétében, muszáj volt elstartolni.

A Hiúz Háztól indulva a piros sávval jelölt turistautat követtük, 1-2 kitérővel: az előző esti sötét miatt kihagyott Bajdázó-tó látványát bepótoltuk, utána benéztünk a Vár-hegy előtti denevéres barlangba. A felesleges motyót hátrahagyva - vigyázó szemekre bízván - felhágtuk a Vár-hegy tetejére, hogy jól megszemléljük az alant-felett környéket: parádés körpanorábán gyönyörködhettünk. Szelfizés, panorámafotózás, csúcs-csoki, csúcs-sör, na meg a "jaj-de-szép" sóhajtások után a visszatértünk a völgybe, követvén a piros sáv turistajelzést: patak-mente; patak-átkelés; hóvirág mező; taplók a kihalt (és mégis élő) fatörzsek mellett/alatt/felett; patak-átkelés köveken; sár és dagonya; patak delta-torkollat szerű szélesedése; sár és dagonya; csobogó; patak-átkelés bokáig érő vízben; ritka gombák felfedezése. Nem vadregényes, hanem maga A Vadregény.  

Az egyre inkább szélesedő, patakból zajló érré váló völgyet Magyarkútnál hagytuk hátra. Majd' 150 méter szintmagast leküzdve értük el a Borbély-hegyet és kilátót, hogy onnan jó nagyot körülnézzünk, elvégre szeretjük a parádés panorámákokat. A napi "csúcsot" letudva már csak vissza kellett baktatnunk oda, ahonnan - egy nappal előbb - elindultunk.


Galériához klikk a képre!

Itt a vége, gyalogolj el Te is érte!

 - dé -

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Kéktúrázás napja
2021. 10. 09.   1 km
Nemzeti Park Túrák: Duna-Dráva - Túra a Mecsekben
2021. 10. 16.   1 km
Nemzeti Park Túrák: Kiskunsági Nemzeti Park
2021. 11. 13.   1 km

 

   myPOS - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2021 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
https://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!