Kitekintő: Fjord fölé nyújtja nyelvét a troll
Norvégia egyik leghíresebb sziklaszirtje, a Trolltunga már régóta szerepelt a bakancslistámon. A csapatból Ancs személyében sikerült útitársat találnom, így aztán egy napfényes júniusi délutánon felültünk a vasmadárra és elrepültünk Északnak.
2020. április 21. 9:27 | CÍMKÉK: #maradjotthon #olvasnivalo #kitekinto #norvegia #trolltunga

Egészen pontosan Bergen felé, merthogy oda volt közvetlen, menetrend szerinti járat Budapestről, ráadásul meglehetősen olcsón. A repülőút nagy része halál unalom, pláne egy “fapadoson”, ám a süllyedés és érkezés előre vetíti Norvégia ékes tengerparti fjordjait. Landolás után buszra szálltunk és bevackoltunk a hostelbe, valamint leegyeztettük a reggelizést.


Igen, Bergen!

A szállásunk a város központi helyén volt, így gyalogszerrel könnyen elérhettük a nevezetesebb pontokat: a kikötőt, a halpiacot vacsora céljából, végül és nem utolsó sorban a világörökség részének nyilvánított Bryggen városrészt. Utóbbi különösen ajánlott, ha Bergenbe látogatsz – nem csak a kikötő túloldaláról megfotózva (megszelfizve ) –, hanem a szűk kis sétányokon keresztül beljebb hatolva is. Városnéző séta után az este (a mi mércénkkel: szürkület) közeledtével álomra szenderedtünk, hogy reggel újult erővel vágjunk neki Bergen hegyeinek.

Bergen fölött – turista attrakciók lettünk

Merthogy a koncepció az volt, hogy bemelegítés gyanánt elindulunk a 7FjellsTuren – ejtsd: “szjufellszturen” (Hét-Hegy túra) – teljesítménytúra útvonalán Bergen körül. A teljes útvonalat nem is gondoltuk végigjárni, az azért túl combos lett volna, lévén 35 km és cirka 2400 m szint van benne.

Úgy terveztük, hogy elindulunk, aztán jutunk, ameddig jutunk, kényelmesen, Ancs geoládász szenvedélyének is hódolva. A város tetejéről körülnéztünk kicsit, hogy utána zúgó vizek mellett, meredeken kaptassunk fel először a Rundemanen tetejére. Útközben szembesültünk azzal, mennyire puhányak vagyunk: miközben mi lihegtünk, szenvedtünk össze-vissza a sziklalépcsőkön és csúszós-sáros ösvényen, addig a derék norvégok vígan surrantak felfelé mellettünk. Anccsal úgy ítéltük meg, valószínűleg ők már eleve túracipővel születnek. Oda se nekik, ez is olyan, mint a Tóbiás-vicc: “Sebaj!”.

A Rundemanen mellett lazsáltunk egy kövéret, jól körülnéztünk, aztán a közelgő felhők láttán újra megindultunk, tavak és – a Norvégiában mindenütt – csobogó vizek mellett völgyekbe ereszkedtünk, hogy aztán felmásszunk a Fløyen teraszára. Amint felértünk, rögvest megsimogattuk a csúcson mosolygó troll nagy-nagy orrát.

Eddigre már jócskán túl voltunk a délidőn, így az elemózsiás csomag részeként hozott zacskós kaját ott helyben főztük meg. Az egyik szabad asztal-pad kombót elfoglalva összeszereltük a túrázós gázfőző szettet, már majdnem felforrt a víz, amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy távol-keleti turisták – valószínűleg a lenti öbölben kikötött cruise line-ról – minket csodálnak, ahogy a gázfőző körül tüsténkedünk. Még a lyo-zacskót is jól megvizslatták: vélhetőleg a superior hajójegy mellé ők sosenem kaptak „főzdmagad” jellegű ellátmányt.

Szóval, turistalátványosságok lettünk – de csak addig, amíg a naponta rendszeresen eleredő eső nem vált nagyon intenzívvé. Gázfőzőt átköltöztettük a látogatóközpont eresze alá, gyorsan elköltöttük az ebédünket az eresz alatt, megvártuk a zápor végét és tanakodtunk, hogy akkor most té vagy tova, ugyanis a szomszédban ott magasodott az Ulriken csúcsa is. Lemondtunk róla, inkább egy jó hosszú, kanyargós ösvényen lebaktattunk a városba, leszerveztük a másnapi buszjegyet Oddába és pihentünk egy vidámat.


Odda

Odda – Trolltunga basecamp

Bergenből nagyjából fél napos buszozás szükségeltetik, hogy eljuss Oddába. Már maga a transzfer is elég látványos, fjordok mélyén, vízesések mellett, kompra átszállva, csodás tájak között visz a busz szűk kis szorosokban. Ott fekszik Odda, kicsi kis városka, ahonnan az összes túrázó elindul a Trolltunga felé, amolyan bázis. Még az utazás előtt volt olyan ötletem, hogy legyen ez egy vándortúra, azaz ne szálljunk meg Oddában, hanem sátorral, motyóval, ellátmánnyal induljunk neki a célnak. Ancs ezt leszavazta, így Oddában a Trolltunga Hostel-ben foglaltunk egy szobát. A becsekkolás után maradt még jó sok és szikrázóan napsütéses időnk, hogy körbejárjuk kicsit a környéket, nem mellesleg ismét hódolva Ancs geoládász szenvedélyének. Ládák megvoltak, boltban bevásároltunk kis esti vacsihoz, no meg a másnapi kalóriaégetéshez. Az este ugye nem jött el, csak a szürkület, ezért behúztuk a sötétítőket az ablak elé. A hostelben velünk egyidőben lakozó távol-keleti turistákkal viszont itt sem számoltunk, kb. este 11-kor rájok kellett szólni, hogy ez itt nem Las Vegas, hanem túrázós paradicsom, márpedig másnap sok kilométer vár ránk, szeretnénk pihenni (azaz „Kussoljatok már!”). Az erélyes fellépés után elcsendesültek a népek.

Trolltunga oda-vissza

Nos, a Trolltungához vezető túra útvonala nem Oddából indul, hanem Skjeggedalból, a Trolltungára specializált turistaközpontból. Szezon idején a túrázókra való tekintettel van shuttle bus, ami elviszi-visszahozza a derék baktatót a szállásától és vissza Oddába. A hátizsákjainkat a repülőút során nagyméretű kézipoggyászként hoztuk, így esély sem volt arra, hogy legyen bennük túrabot. Viszont oddai szállásunk lengyel(!) háziura volt olyan jó fej, hogy kölcsönzött nekünk 1-1 túrabotot. Ezúton is köszönet érte!


Start@Skjeggedal

De térjünk is vissza a rajtra: a shuttle bus jóféle norvég koronákért, jó korán elvitt bennünket Skjeggedalba. Elindultunk, mit sem sejtve. És bizony, ez a mit sem sejtve nem az volt, hogy nem láttuk a szintmetszetet, a távolságot, a szintemelkedést, esetleg az időjárást. Nem! Az első 1-1.5 km tulajdonképpen lépcsőzés volt, nem kényelmes lépcsőházi lépcsőn, se nem csigalépcsőn, hanem sziklákon, félméteres lépésekkel, sárosan, csúszósan, csordogáló kis cuppogókkal, néhol – necces helyeken – fák közé feszített kötél kapaszkodókkal. Ugyan lassan, de biztosan felértünk az első platóra, ahonnan a látvány kicsit kárpótolta a fáradságos utat – az időjárás viszont nem volt kegyes: az „első emeleten” könnyed kis szitálással üdvözölt minket.

Egyet se búsultunk, rendületlenül lépdeltünk tovább mini sztúpák mellett és a hófoltos sziklaoldalak felé. Június elején jártunk, az útvonal megnyitása után nem sokkal, ezidőtájt a derék norvégok pedig oly’ szorgosak vala, hogy munkagépekkel tisztították az ösvényt: mini markolók és dózerek takarítottak, tették kényelmesebbé, járhatóbbá az útvonalat. Könnyebbé nem, legfeljebb annyiban, hogy ahol nagyon masszív volt a dagonya, azon helyeken deszka pallókon lehetett lépdelni.

A kis plató után újabb ugrás következett, ezúttal nem cuppogással, hanem kőkemény, sziklás-darabos-göröngyös-fátyolosan folyó vízfelületekkel, meredeken felfelé. Ez sem volt könnyű, de megmásztuk, hogy megérkezzünk a júniusi télbe: odafenn bizony már havas táj fogadott bennünket, hol jeges karéjú türkiz gleccsertó mellett, hol locsogós latyakban vitt az út. Amikor az útvonalat néztük, azt hittük, a két felugró meredélyt leküzdve már csak szintben fogunk menni. Ezen tervünk-hitünk hamar szertefoszlott, mert ugyan a szintmetszet azt mutatta, hogy a magasságot elérve már nem kell nagyot mászni, mégis az egykori gleccserek által vájt kisebb-nagyobb törések, völgyek-ormok oly gyakran késztettek minket fel-le kaptatásra, hogy az felért egy komolyabb hegymászással (mert sok kicsi sokra megy, ugye!). Nem mellesleg vagy hóban léptünk, vagy kényelmetlenül kemény sziklákon, vagy olvadék vízben bokáig merülve.Ennyit a szívásos részről, most viszont jöjjék az a csoda, amit látni kell, amiért oda kell menni!


Nagyon kék, leírhatatlanul, elmondhatatlanul.
Se kép, se videó nem adja vissza. Látni kell!

A Trolltungához vezető út a Ringedalsvatnet (Ringeldals-tó) fjordja mellett vezet. A fjord mélyét kitöltő tó kékjének mélykékje olyan, amit sem fotó, sem videó nem tud visszaadni. Körülötte vízesések, a táj csendje, júniusban a hó ropogása a talpad alatt, no meg hógolyózás nyáron.

Aztán elérsz a Trolltunga szirthez: szerte a szirt körül hemzsegnek a túrázók, ki grillezik (nem vicc! – a norvégok bárhol képesek grillezni), ki csak majszolgatja a szendvicsét, mi a szokásos gázfőzőn – és hozott – vizet forralva költöttük el az ebédünket.

És aztán beálltunk a sorba, mert sor állt ám a szirt tövében, szerencsére kulturáltan: a szelfizéseket, fotózásokat mindenki kivárta, nem hemzsegett a szirten a tömeg, nem zavargott, hagytak időt-helyet nekünk is, anélkül, hogy belelógtak volna a képbe.
Visszaindulás előtt Ancs nem hagyta ki a helyi geoládát, békésen megvártam, mert szerinte túrázni lehet, de geoládászás nélkül soh’sem. Búcsút vettünk minden trollok legnagyobb, sziklába faragott nyelvétől és visszafordultunk.


Galériához klikk a képre!

Nos, a visszaút sem volt sem volt könnyebb, mint a felfelé. Nem mellesleg útközben messziről már láttunk két dülöngélő baktatót. Amikor utólértük és felkérdeztük őket az ellátmányukról, akkor először mismásoltok, aztán elfogadták a tartalék vizünket és az 1-2 kalóriadús csomagjainkat. Nekünk volt még utánpótlás jócskán, a csúcson jól be is kajáltunk, ők meg eléggé szét voltak esve. A beszélgetésünkből kiderült: tulajdonképpen nulla ellátmánnyal mentek neki a 22 km-nek. A kezdős sziklalépcsőn lebotorkálva, a buszon elpilledve ülve láttuk meg az egyiküket. Kölcsönös integetéssel nyugtáztuk, miszerint nem maradtak fent.

A napot egy pofa jó vagy jópofa (ki hogy gondolja   sörrel, rágicsával, valamint a jól megérdemelt pihenéssel és gyors elalvással zártuk. Csend honolt aznap éjjel, álmunk háborítatlan volt, reggel pedig visszaadtuk a túrabotokat derék háziurunknak. Elköszönéskor kaptunk tőle kicsi norvég zászlócskát. Még aznap rendben és egyben hazaérkeztünk.

Itt a vége, troll fusson el véle!

Esetleg nézd meg tévében is:

Kommentek

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Királykő, Erdély
2020. 08. 19.   35 km
Rám-szakadék és Ezüstpart
2020. 09. 05.   24 km
Nemzeti Park Túrák: Őrség
2020. 09. 11.   30 km

 

   PayPal - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2020 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
https://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!