Vizek városa: A kristálytiszta víztől a fekete levesig
Tata - a vizek városa - számos élményt nyújt, a nagyon széptől az egészen bizarrig. E két végletet jártuk végig egy egész naposra nyúlt túra során, hogy aztán a végén masszív (kínos?) röhögéssel zárjuk. Túrabeszámoló.
2020. július 15. 22:22 | CÍMKÉK: #beszámoló #tata #vizekvárosa #gerecse #gasztrohorror

Bár a meteo jelzett némi eső esélyt, mégis kellemes, igazi kirándulós időre virradtunk, így összesen 14 főnyi ember + Frédi kutyával gyűltünk össze kiindulópontunk, Tata-Tóvároskert vasútállomása mellett. A túra témája a víz volt, egészen pontosan az édesvízé, amiben a Gerecse tövében fekvő Tatai-medence dúskál.

Túravezetőnk indulás előtt tartott egy mini geológiai és vízrajzi előadást arról, miként gyűlik e temérdek karsztvíz Tata környékére, no meg azok helyi rövid történetéről is. Okosodás után célba vettük az Angolparkot, Tata egyik gyöngyszemét. A kagylós turistautat jelző ösvényt követve indultunk el az olimpiai edzőtábor mellett, hogy arról pár-száz lépés után letérjünk egy libasornyi szélességű csapásra, pro tipp céljából: június második felében a lombok közt temérdek szentjánosbogár rajzik, díjtalan megfigyelési lehetőséggel. Az Angolpark nyílt bárki számára - ám akadnak olyanok, akik szeretnek díjat szedni azért, hogy a természet szépségét láttassák...

A Cseke-tó körüli makadám sétaútra érkeztünk, hogy a tó ívét követő sétányon tapodjunk az Angolpark közepe felé. Amint kiértünk a felülről lombos szakaszokról, kiváló kilátás nyílt a tó felületére, amin szépen tükröződtek az ég kékjén úszó gomolyfelhők. A tó körüli sétányt nem csak a sétálók töltik ki, emiatt időnként sorba záródva hagytunk helyet a futóknak.
Menet közben túravezetőnk ismét gyarapította tudásunkat a helyi karsztvizek egykori apadásáról, amit nem más okozott, mint a környékbeli kőszénbányászat: ami karsztvíz esetleg betörhetett a mélyre fúrt aknákba, azt nagyüzemben szivattyúzták kifelé, lecsökkentvén a karsztvíz szintjét. A szénbányászat a '90-es évek környékén megszűnt, ennek okán újra töltődnek/törnek fel az egykoron a Cseke-tavat tápláló karsztforrások.
De térjünk vissza a túrához: Az andalgás nem tartott sokáig, hamarosan letértünk az Angolpark különféle látványosságai felé:  Tata és kérnyéke az Esterházyak fennhatósága alá tartozott jó sokáig, így az ő kényük-kedvük szerint épült-szépült. Magát a parkot 1780 körül kezdték el kialakítani, nagyjából 1804 környékére öltött olyan formát, amiben az Esterházyak is gyönyörködhettek és élvezhették a műtárgyak pozitívumait: Kanyarítottak a parkon belül hűsölésre való műbarlangot (ún. grottát), dekorációs célra római műromokat.  Utóbbi részben tényleg rom, lévén sok építőköve a vértesszentkereszti apátság romjaiból származik.

Ha már ott voltunk, az illusztris környezetben megejtettük a csapatfotózást, hogy azt követően csalinkáztunk tovább meglátván, még micsoda cifraságokat kanyaríttattak az egykori uraságok: a Kiskastély épület szolgált számukra nyári lakóhelyként, ahogy a pár méterre lévő, különálló - manapság családi háznak is beillő méretű -, nyári konyhaként szolgáló épület.

Az Angolkert - nem teljes - felfedezése után a főbejáron kiléptünk, egy kis fagyizást követően célba vettük az Öreg-tó körüli sétányt: Átvágtunk a belvároson, a Pötörke-malom mellett közös megegyezés alapján a hosszabb utat választottuk a vár felé, hogy ismét legyen lehetőségünk a környékbeli vizes élővilágról tanulni: a tó körüli betonozott sétányról rátértünk ismét a földes-makadám útra, az Által-ér keresztezésénél befordulva az ún. "tófarok"-ba jutottunk. Nem csak az Öreg-tó hosszú-szép - a várral zárt - panorámájában gyönyörködhettünk, de kaptunk újabb ismeretanyagot túravezetőnktől:
A tatai Öreg-tó ugyanis a Ramsar-egyezmény védelme alatt all: nemzetközileg, kiemelten fontos madár élő- és vonulóhely. Nem mellesleg érdemes kiemelni, hogy egy város öleli körül, ami elég ritka a ramsari élőhelyek között.
Aztán ha már itt voltunk, akkor rendszeres túrapajtásunk is tartott egy rövid oktatós előadást a vízimadarak etetéséről. A rövid lényege: TILOS! Vízimadarakat nem etetünk, sem kenyérhéjjal, sem kiflicsücsökkel, sem pedig kihelyezett, érmebedobós eleség automatákból! Káros! Nagyon! Nagyon-nagyon! Nagyon-nagyon-nagyon! Nagyon.......szóval, nagyon!


Ezután visszatértünk a tó körüli sétányra, hogy megérkezzünk Tata egyik jelképéhez, a várhoz. A vár mellett terebélyesedő, 230 éves Nagy Platán lombjai alatt tartottunk egy félórás pihenőt, amit ki kávézással, ki fagyizással, ki fáramászással töltött. A félórás pihenőt követően átvágtunk a várudvaron, Tata belvárosan a Fényes tanösvény felé. A kellemes időjárás okán kicsit sorba kellett állni a belépőjegyért, de sikeresen bejutottunk. A tanösvényt cölöpökön álló pallókon, a láp- és forrásvidék felett lehet bejárni. Túravezetőnk tanácsára mi ellenkező irányban indultunk el rajta. Először a tavakat, mocsárvidéket szemléltük meg, kiterjedt, vízililiom és tavirózsa mezők mellett haladtunk el. Kerestük az általában az úszó vagy kidőlt törzsön napozó teknőcöket, de alig akadt belőlük, nagyon elbújtak. A kötélhídon újra gyerekként érezhettük magunkat, hogy aztán egy kicsit révészkedjünk a kötélen húzott csónakban. Vezetőnk nem véletlenül javasolta a fordított bejárást: a végére maradt a forrásvidék toronyból való megtekintése, mint a torta habjának tetején lévő meggy. A lépcső tetején lévő platformról pompás kilátás nyílt az egész környezetre, végre néhány teknőc is előbújt, fentről pedig nagyon jól kivehető volt, ahogy a mélyből folyamatosan tör fel a kristálytiszta karsztvíz. Innen már csak egy pár perces séta vezetett ki a tanösvényről, hogy aztán visszagyalogoljunk a központi autóbusz állomásra. Percre pontosan érkeztünk, várni sem kellett a buszra, célba vettük a vendéglátóipari műintézményt, ahol pótolni kívántuk az elégetett kalóriákat.

A fekete leves

Szálka-bár, jól jegyezzétek meg a nevét, mert itt kezdődött aztán a kabaré!
Lehet sok mindennek nevezni, de a vendéglátástól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Túravezetőnk ajánlotta, mert alapvetően jók a halas fogások, ám előre szólt, hogy a felszolgálás nem éppen elit. Úgy is lett. Szóval, nagyjából azzal indult, hogy kábé egy asztalnál volt társaság, a többire ki volt rakva a foglalt tábla, amikről hamar kiderült, hogy tulajdonképpen nem is foglaltak. Egy négyfős asztaltársasághoz egy étlap jutott, és hát a rendelésfelvétel sem ment zökkenőmentesen, a felszolgálás meg pláne. A kissé mogorva pincérnők azt se tudták, melyik asztalhoz mit rendeltek, össze-vissza érkeztek a tálak, egyik asztaltól a másikhoz kölcsönöztek evőeszközt, a szomszéd asztaltársaságból csak az egyikük rendelését hozták ki, a maradék hármat egy órára elfelejtették. Totál káosz. A kaja egyébként nem volt rossz, a halászlé leve sem volt fekete - már akinek sikerült megkapnia -, bár szegedi származású túratársunk nem kifejezetten volt elégedett a halászlével, pláne a pontyszelet tetején maradt, fityegő hátúszóval, a levesben lévő 1-2 pikkellyel, de hát egy szegedi vagy bajai halászlével nehéz versenyezni. Kezdettől fogva elkezdtünk - először ironikusan, aztán kínunkban - röhögni az egész kócerájon. A számla kikérese - "egy pillanat és hozom" - 15-20 percig tartott, ezalatt a helyszín Google Places értékelésein röhögtünk egyre masszívabban - rég kacarásztunk ennyit egyhuzamban. Csak annak ajánljuk, aki mazochista gasztroélményekről álmodik, egyébként messzire elkerülendő.

A bizarr vacsora után már csak egy dolgunk maradt, elérni a hazavivős buszt/vonatot. Jövőre valószínűleg más helyet keresünk a közös hamizáshoz. A tapasztalatnak azért van egy előnye is: ha egyszer egy házi- vagy kocsmai buliban ellaposodik a hangulat, csak fel kell idézni az élményeket és garantált lesz a szörnyen jó kedv.


Galériához klikk a képre!

 - dé -

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Tradicionális Equinox-Sabar húsvét
2024. 03. 29.   16 km
Medvehagyma és túra a Bakonyban
2024. 04. 20.   40 km
Mecsek
2024. 05. 11.   1 km

 

   myPOS - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2024 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
https://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!