Szarvasbőgés a gombák földjén – Ilyen volt az Őrségi Nemzeti Park túránk
Majd’ 40 résztvevő gyűlt össze, hogy ne csak felfedezze az Őrség dombvidékét, hanem megismerkedjen a gombafajok világával gomba szakellenőr és –oktató segítségével, hogy aztán be is gyűjtsön belőlük jó sokat. Gombából, kilométerekből, és szarvasbőgésből sem volt hiány. Beszámoló.

A messzi távolság miatt szeptember 11-én, péntek késő délután-este gyűltek össze a túrázók az Őrségi Nemzeti Park Keserűszeri Kutatóházának területén. Többen sátort vertek a ház körül, mások a kutatóház melletti turistaszállásra vackoltak be. Az este további részét szocializációs lazulással töltöttük, míg végül lassan mindenki nyugovóra tért, felkészülvén a másnapi egész napos túrára.


Galériához klikk a képekre!

Verőfényes napsütésre ébredtünk, a táborozó különítmény vastagon harmatos sátrakban. Reggeli és a felszerelés rendezése után túravezetőnk eligazítást, valamint egy kis bemutatkozást is tartott az új résztvevőknek. A napi penzum ~23km távra lett tervezve, amibe bele kellett férjen a gombagyűjtögetés is, amelyet túratársunk, Becca, gomba szakellenőr oktató felügyelt. Az ő személye garantálta, hogy semmiképp se szedjünk olyan gombát ami:
- a: mérgező;
- b: tilos leszedni.

A csapat reggel 9 körül indult meg Keserűszerről a Szala forrásvidékének mentén. Árnyas lombok és lankás dombok között, Alsószert elhagyva értünk be Szalafőre. Minél hamarabb le akartuk tudni a betonos-aszfaltos szakaszt a falun belül, így gyorsan átszeltük, a falu felett pedig a mező szélén húzódó erdőben kezdtük a gombagyűjtögetést. Az addig nagyjából egyben lévő csapat hamar szétszóródott a fenyvesben, előkerültek a szatyrok, kosarak, megkezdődött a gomba vadászat. Az Őrség dugig van gombával, így a hordozó alkalmatosságok gyorsan teltek, természetesen Becca felügyeletével – miközben ő pedig igyekezett mindenféle különlegesebb fajt találni és bemutatni nekünk. Nagyjából egy órányi gyűjtögetést követően vezetőink újra összeterelték a csapatot, hogy haladjunk is, elvégre a fák közötti bóklászás nem kifejezetten szolgálta a napi táv leküzdését. Márpedig ebben az időszakban délután 4-ig kötelező elhagyni az erdőségeket.

Jó alaposan kiléptünk, aminek köszönhetően viszonylag hamar érkeztünk meg Kondorfára. A kocsma előtt tartottunk egy hosszabb pihenőt. Elköltöttük az első szendvicseket, az egyre masszívabb hőségben ki így, ki úgy frissült és töltődött fel. Ha tettünk volna egy kb. 1.5 km-es kitérőt, akkor a korcsmáros cimborája egy-egy kupica helyi pálinkával is megkínálta volna a csapatot, amit köszöntünk ugyan, de a bazinagy kerülő miatt ezúttal kihagytunk. Kondorfáról a piros sáv jelzést követve folytattuk utunkat, a következő állomás a Bárkás-tó melletti pihenőhely volt. Bár igyekeztünk tempósan haladni, azért az úton-útfélen felbukkanó gombákat sem hagyhattuk ott, folyamatosan újabb példányokkal gazdagodott a gyűjtemény. A Bárkás-tónál ismét tartottunk egy nagyobb pihenőt, ami alatt újra előkerültek az elemózsiás csomagok, hogy legyen energia az aznapi utolsó etapra. Aztán ha már ilyen szép réten ültünk meg, elkészítettük a kötelező csapatfotót is.

Szedelőcködés után a kék kereszten folytattuk a túrát, igazi – mint a mesében – sűrű-sötét erdőn át, széles rétek mellett, jellegfákat kerülve, egészen Őriszentpéterig. Mivel útba esett egy étterem-fogadó, így a délutánra már jócskán kitikkadt társaságból sokan ismét megálltak egy frissítőre, hideg sörre, almafröccsre. A szervezői stáb rendületlenül folytatta útját, mert még be kellett vásárolni az esti közös vacsorához. A fogadó után „mindössze” 2.5 km volt hátra táborhelyünkig, ám azt sajnos többnyire aszfalton és szeptemberhez képest meglehetős melegben kellett megtenni. Lassacskán azért mindenki célba ért, amíg a megfáradt túrázók pihentek, lemosakodták az út porát, a szervezők-vezetők már intézték az esti vacsorának valót. Szerencsére a csapatban ott volt „Bogi” séf úr is, így biztos kezekre volt bízva az ellátmány. Minden elérhető fazékba került valami hozzávaló, amíg a kutatóház konyhájában pirult a szalonna és a hagyma, főtt a gomba, addig a kinti bográcsban rotyogott a krumpli, pincepörkölt készült, természetesen a napközben gyűjtött gombákkal gazdagítva.

A főzőcske közben Becca az egész napos szakértés után még egy gombákról szóló diavetítéssel megspékelt előadással is készült nekünk. Rengeteg érdekes gombafajt mutatott be, temérdek kapcsolódó sztorit mesélt, sokat tanulhattunk az egyes fajokról, akárcsak a gombagyűjtés és kereskedelme szabályozásáról. Jó pár kulisszatitkot elárult szakértői tevékenységéről, és ellátta a hallgatókat néhány ökölszabállyal, ha valaki önálló gombagyűjtésre adná a fejét.

Az előadást sajnos – vagy szerencsére – meg kellett szakítania, mert közben elkészült a vacsora és az éhes szájaknak nehéz volt parancsolni. Hála séfünknek, és persze a kiváló alapanyagoknak, bőséges és finom tálakkal pótolhattuk a túra alatt ledolgozott kalóriákat. A hamizás után persze folytatódott az előadás, egészen késő éjszakába nyúlóan. Aki végig hallgatta/-nézte, jutalomban részesült: egyik túravezetőnk ugyanis közölte a még maradókkal, hogy bár elfelejtette a vacsora után, de készült süteménnyel: egy nagy tepsi klasszikus, „nagyanyáink is így készítették” típusú zserbóval. Hogyan-hogy nem, de hirtelen több mint a fele elfogyott. Természetesen gondoltunk a korán nyugovóra térőkre, ezért a megmaradt részt visszatettük a hűtőbe, másnapra. A sütizés után már csak a kötelező, szeptemberi attrakció maradt hátra: halk csevegés közben hallgattuk a környékbeli erdőségből a szarvasok bőgését. Végül a tábortűz is elhamvadt, elcsendesült a környék, a közeli erdő zajai ringattak álomba mindenkit.

A vasárnap reggel szintén szikrázó napsütéssel indult, bár kissé lassabban, érezhető volt az előző napi 25 km-esre hízott táv fáradsága. Vasárnapra egy rövidebb, 13 km-es túrát terveztünk a Hársas-tó környékére. 10 környékén sikerült is elindulni a tó mentén, onnan rátértünk a Mária-út jelzésre, áthaladtunk Máriaújfalun és ráfordultunk a Szent kút forráshoz vezető ösvényre. Nem igazán járt út, de azért a turistajelzések és a GPX segítségével sikeresen megtaláltuk, jól megnéztük magunknak, bevártuk a népes mezőny végét, kicsit dagonyáztunk a széles erdei útig és célba vettük aznapi csúcspontunkat, a Sáfár-hegy tetején épült Mária kápolnát. Természetesen, a gombagyűjtés ezúttal sem maradt el, ahol felleltük őket, be is gyűjtöttük. A kápolnánál tartottunk egy nagyobb pihenőt, csemegézéssel, szendvicsek elköltésével. Ezalatt Becca természetesen volt oly kedves, hogy átvizsgálta mindenkinél a begyűjtött zsákmányokat. Innen már csak lefelé vezetett az út, vissza a Hársas-tó melletti parkolóhoz, ahol a járgányokat hagytuk. A szeptemberi kánikulára való tekintettel néhányan átvedlettek strand szerkóba, hogy a tó hűs vizében keressenek felfrissülést, a törpiek rövid búcsú után hazafelé vették az irányt.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, külön köszönet Beccának a gombaszakértésért és az előadásért, valamint Bogdány Gábor „Bogi” séf úrnak a vacsoráért.

A túravezetők felszerelését a biztosította, köszönjük!

 - dé -

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Tradicionális Equinox-Sabar húsvét
2024. 03. 29.   16 km
Medvehagyma és túra a Bakonyban
2024. 04. 20.   40 km
Mecsek
2024. 05. 11.   1 km

 

   myPOS - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2024 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
https://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!