A találkozó Szendehelyen az általános iskola mellett buszmegállóba lett meghirdetve. Mivel különböző közlekedési eszközökkel utaztak a résztvevők, így 8 és 9 óra között egyenletes eloszlásban érkezett meg mindenki, kényelmesen jutott időnk arra, hogy kiosszuk a szövetség által biztosított ajándékokat. Pontban 9 órakor el is indult a túra, és a jeladó segítségével megkezdtük a kék csík berajzolását az interaktív térképre, amely a rendezvény honlapján valós időben mutatta, hogy az egyes szakaszokon hol járnak a csoportok.

Első állomásunk a Katalinpusztai Látogatóközpont volt, ahol csatlakoztak még hozzánk néhányan, és tartottunk egy gyors egészségügyi szünetet, valamint megtartottuk a bemutatkozó-túra indító beszédünket.

Amikor már mindenki felkészült az indulásra nekivágtunk az első szakasznak, vagyis azonnal egy kis kitérőt tettünk és a piros jelzésen meglátogattuk Rockenbauer Pál kopjafáját. A kéktúrázás napján nem kérdés, hogy tiszteletünket tettük a Másfélmillió lépés megalkotójának emléke előtt.

Visszatérve a kékre az első szakaszon a Gyadai tanösvény kezdő szakaszán sétáltunk fel a tanösvény méltán legnépszerűbb látványosságához a függőhídhoz és át is keltünk rajta.

Rövid pihenő után folytattuk a túrát és megkezdtük a Naszály megmászását. Az ösvény egy darabon a hegy lábánál halad kisebb szintekkel hullámozva, majd egy éles jobb kanyarral meredeken nekiered a hegyoldalnak. Ezen a szakaszon sajnos eléggé szétcsúszott a csapat, így középtájon kialakult egy kisebb csoport, akik a gerincre érve nem tértek le a jelzésről a Látó-hegy keresztje felé, hanem egyenesen a Naszály csúcsa felé indultak, a csapat eleje és vége viszont kisétált a földvárhoz és megnézte a káprázatos kilátást a Dunakanyarra.

Szerencsére senki nem tévedt el, telefonon sikerült egyeztetni, hogy ki hol van, és rövidesen újra mindenki együtt volt a csúcson.

A kilátóból aki akarta megnézhett a körpanorámát, aztán a csapat elindult a nyugati oldalon lefelé. A tervek szerint meg akartuk nézni a Násznép-barlangot is, de sajnos erre nem került sor, mert a szoros ősagárdi buszmenetrend miatt ez már nem fért bele az időnkbe. A barlang elágazása után egy kilátóponton elkészítettük a túra csoportképét, mert az ilyesmi nem maradhat el.

Az utolsó szakaszt kissé sietősen, de azért nem túl nagy tempóban jártuk végig, mert bizony el kellett érni az egyetlen délutáni buszt, amivel sokak haza szerettek volna utazni.

A túrát délután fél négy előtt fejeztük be és szerencsére elértük a buszt is.

Maroknyi 6 főre zsugorodott társaságunk még azt is bevállalta, hogy a Gyadai-réten még 10 km-t megtéve visszasétál a kiindulópontra, ha már úgyis ott parkoltak az autóink. Nem is bántuk meg, a rét tele volt virágzó őszi kikericsekkel. Megérte a fáradozást.

Így zárult az első Kéktúrázás napja egyesületünk szervezésében. Reméljük, mindenki jól érezte magát!

Nyáry Tamás