Egy fergeteges bortúra a Gerecsében - ilyen volt
Szürke, borongós májusi hétvégén vágtunk neki a Gerecse lankáinak, hogy a túra végét egy kedélyes pincelátogatás keretében borkóstolóval zárjuk. Úgy is lett - némi ráadással, de ne szaladjunk ennyire előre! Beszámoló.


[+]

Ősemberek nyomában

Vértesszőlős vasútállomásán gyűlt össze kereken egy tucatnyi elszánt túrázó, akiket nem zavartak a fenn gomolygó, rosszat sejttető, sötét fellegek. Rövid ismerkedés, üdvözlés, némi lélekerősítő helyi kávé után felkerekedtünk, a falu nagytemplomát érintve első állomásként meglátogattuk Sámuel, a nagyjából 350 000 évvel ezelőtt itt élt előember életét és környezetét bemutató szabadtéri múzeumot. A kiállító és tárló helyeket körbejárva tanultunk Samu életéről, környezetéről, megtekintettük a feltárás során előkerült ősi eszközeit. Sajnos itt elért minket az eső, ezért nem időztünk sokáig, a múzeum munkatársainak megköszöntük az idegenvezetést, előrántottuk esővédő készségeinket, majd a Gerecse felé vettük az irányt.


[+]

Úton

Eredetileg meglátogattuk volna a Vértesszőlős és Tatabánya között található Sárkány-szikla rétet, ám annak megközelítése az időjárás miatt balesetveszélyes lett volna, így túravezetőnk módosított az útvonalon, inkább követtük a piros sáv jelzést a Kovácsi templomrom felé. Hiába a szürke és esős idő, vidáman cseverészve, kényelmesen haladtunk a következő állomás felé. Ahol kilátás nyílt a Tatai-medencére, ott egy kicsit elidőztünk, élveztük a panorámát, már amennyit abból a sötét felhőgörgeteg és a belőle hulló égi áldás láttatni engedtek. Májusi eső aranyat ér, ennyi volt a sovány vigasz.

A kis kilátóponttól nem messze, a templomrom körüli padokhoz érkezvén hosszabb megállót tartottunk, itt mindenki elkölthette az elemózsiáját, forró teát tölthetett termoszból, rendezhette sorait. Ez után következett a túra izgalmasabb szakasza, a Baji Kálvária ösvény. Mi fordított irányban követtük az egyes stációk melletti ösvényt. A kálvária felső szakasza szép erdei úton, lombok alatt és között vezet, majd úgy nagyjából a közepénél elkeskenyül, és egy mély, szurdokszerű, meglehetősen látványos árok peremén visz a falu fölé. Ezen a szakaszon érdemes óvatosabban haladni, főleg nedves időben, az úton gyakorta kell meredek letöréseken, sziklalépcsőkön, fényesre koptatott köveken lépni. Egy-két elcsúszástól eltekintve rendben leértünk a Baj fölötti pincesorra, innen már csak pár száz métert kellett megtenni a célállomáshoz.


[+]

Pincebuli

Az a célállomás pedig nem más volt, mint a Borboléta Pincészet, ahol Éva néni látott vendégül bennünket. A présházba belépve terített asztal, fénylő borospoharak, és rengeteg csemege várt minket. Végre tető volt a fejünk felett, ázott felszereléseinket lepakolhattuk, rendezhettük sorainkat, száraz padon ülhettünk. Éva néni röviden mesélt a borászat múltjáról, jelenéről, az ültetvényen végzett munkáról, és persze az általuk érlelt borokról, készítési folyamatokról. Ezután lehetőségünk volt meglátogatni magát a pincét, a csapra vert hordókból muskotályt, traminit, rizlinget, rozét kóstolni. Páran meglepődtek, hogy ezen fajták mindegyikéből száraz bor készült, de természetesen mindenki hamar megtalálta a maga kedvencét, amikből került pár palack a présház asztalára is. A pincelátogatás után a  nagyasztal körül telepedett meg a társaság, a palackok mellett kis kosarakban kenyér, különösen finom, ízesített zsírok, pástétomok, friss zöldségek várták az éhes és szomjas szájakat. Fogyott mindből rendesen, még repeta is jutott, a borospoharak sem maradtak szárazon. A kiváló nedűk természetesen megoldották a nyelveket, előkerültek a mosolyra fakasztó sztorik, vicces történetek, hangos nevetésre sarkalló aranyköpések. Az egyébként viszonylag csendes és visszafogott túratársunk - meglepetésünkre és mindannyiunk örömére - rögtönzött stand up műsorával szórakoztatta a csapatot, tovább fokozva az amúgy is remek hangulatot.


[+]

Köztudott, hogy jó társaságban rohan az idő, nem volt ez másként velünk sem, zárórához érkezvén kissé lassan, de összeszedtük magunkat. Még bevásároltunk Éva néni csemegéiből, lekvárjából, grillázsaiból, majd megköszöntük a vendéglátást. A csapat nagy része a hazafelé vezető vonatot vette célba, néhányan még sétáltak egyet az időközben kiderült égbolt friss levegőjén a pincesor alatt, hogy aztán végül ők is vidám élményekkel gazdagodva térjenek pihenőre.

Ezúton is köszönjük a Borboléta Pincészetnek
és Éva néninek a szívélyes vendéglátást!

- dé -

Kommentek

Túrakereső



Hírlevél

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni
túráinkról, iratkozz fel hírlevelünkre!




KÖVETKEZIK
Nemzeti Park Túrák: Aggteleki Nemzeti Park
2021. 08. 07.   19 km

 

   myPOS - elfogadott kártyák

Kövess minket közösségi oldalainkon is:
Facebook   |   Instagram

© 2021 Equinox Trekking Club Egyesület
2091 Etyek, Sánc utca 7.
https://trekk.hu | equinox.tce [kukac] gmail | +36 30 647 9661

Igazán öröm, hogy érdeklődsz
a programjaink iránt.
Iratkozz fel hírlevelünkre és az
elsők között értesülhetsz róluk!