Tavalyi nagy siker oda, ezévi kicsi siker ide: alig páran érkeztünk meg Poroszlóra pénteken, mindössze a túravezető stáb és kettő - azaz 2 egész ember - csekkolt be a bázisnak kijelölt kempingbe. Szerencsére ez szombat reggelre megváltozott, a megbeszélt starthelyre minden résztvevő - azaz 14 kisebb és nagyobb ember - rendben, időben, épen és egészségesen megérkezett, ennélfogva semmi sem tartott vissza bennünket attól, hogy a helyi erővel előre egyeztetve kiválogassuk a személyre szabott vízi alkalmatosságokat. A biztonsági és technikai eligazítás után vízre szálltunk és célba vettük a Fattyúszerkő-kilátót. Az időjárás kegyes volt hozzánk, kissé huzatos, de kellemes időben szeltük a fodrozódó felszínt. Széles csatornákon, nádasokon átvezető szűk ösvényeken, tündérek útján jártunk: tündérrózsák, tündérfátylak és kiterjedt sulyommezők között hasítottuk a vizet aznapi célunk felé. Felettünk vízimadarak villantották meg tolluk ékét, a nádasok tövében vízityúkok úszkáltak, beljebbről nádi rigó muzsikált, a vízből kilógó ágon bakcsó ült türelmesen, hattyú szülők terelgették a még szürke tollú fiókáikat. A belső tavak mélyebb részein egy kis pancsolásra is jutott időnk, enyhítendő az egyre magasabbra kúszó Nap melegét.

Galéria megnyitásához klikk a képre!

A kilátónál bő egyórás pihenőt pihenőt tartottunk, mialatt mindenki pótolhatta az elégetett kalóriákat, a kilátó tetejéről pedig gyönyörködhetett az alant elterülő táj szépségében. A visszafelé vezető út is hasonlóan látványos ösvényeken haladt, a cél előtt a poroszlói szabadstrandra tettünk kitérőt egy kis lubickolás érdekében. Onnan már mindössze egy fél órányi evezés választott el bennünket a megérkezéstől. Vacsorára a túravezetők jó nagy adag bográcsos lecsóval készültek, amiből természetesen egy csepp nem sok, annyi sem maradt, a fő fogás után desszert járt, hűvös dinnye formájában. A napot ejtőzéssel, kedélyes beszélgetésekkel és a tavalyihoz képest jóval kevesebb, mégis meglehetősen éhes szúnyogokkal zártuk.

Galéria megnyitásához klikk a képre!

Ahogy az ilyenkor várható volt, az előző egésznapos lapátolás után a vasárnapi reggel kissé nehezebben indult a szokásosnál. Táborbontás után ismét a rajthelyen gyűltünk össze és  amennyire lehetett, gyorsan vízre szálltunk, mert a meteo délutánra viharral fenyegetett. Az előző napihoz hasonló útvonalon, nádasokkal, gyékényesekkel körülölelt csatornákon, szűk vágatokon jutottunk el a tavaly átadott Bölömbika-kilátóhoz. A kilátó érdekesssége, hogy nem egy szigeten vagy szárazföldön van, hanem a vízfelület fölött, kikötni közvetlenül az épület oszlopaihoz lehet. Fentről ismét parédés kilátás tárult elénk, az egyre közeledő sötét fellegekkel egyetemben. Emiatt sok időt nem tölthettünk itt, hamar visszaszálltunk a kenukba. A visszaút végig a nádasok tövében vezetett, hogy komolyabb vihar esetén azonnal biztonságos menedékbe tudjunk húzódni. Ugyan a zivatar magját elkerültük, sajnos az esőt nem: egy szűk ösvényen, óvó nádasok ölelésében összegyűlve vészeltük át, ahonnan a sötétebb fellegek távoztával minél tempósabban igyekeztünk visszatérni a kiinduló ponthoz. Ahogy közeledtünk a cél felé, úgy tünedeztek el a vészjósló gomolyagok az égről, mire megérkeztünk, az ázásnak híre-hamva sem maradt, széles mosolyokkal, vidám hangulatban zárult a túra.

Köszönet:
A túravezetők felszerelését a biztosította
Vízitúra vezetés: Vágó Jácint, Hello Wild Egyesület
Kenuk és vízi felszerelések: Madárpart Pihenő

- dé -