Bakonybél és a Gerence fogadó, megint telitalálatos szálláshelynek bizonyult, még ha kicsit messzebb is esett a túráink célpontjától, Csesznektől, a környék talán legjobb turista szállása. A „talán” szó csak azért került a mondatba, mert ha van is jobb, azt még nem ismerjük! A pénteki érkezés így olyan volt, mintha haza értünk volna. Olajozott becsekkolás, villámgyors szoba beosztás, és kezdődhetett is az esti beszélgetős, ismerkedős lazulás. Sokáig el is húzódott volna, ha nem lebeg fejünk felett Democles kardjaként a reggeli kelés és indulás a túrára.

Ami 9 órakor következett be, autókonvojunk 40 perc alatt érkezett Csesznekre a vár melletti parkolóba. A szokásos elmaradhatatlan és kikerülhetetlen túra megnyitó eligazítás után el is indultunk az Ördögárok felé, ami hatalmas baklövésnek bizonyult, mert sikerült éppen egy időben indulni egy másik nagyobb csoporttal, akik ugyanoda igyekeztek. Se megelőzni, se lemaradni nem bírtunk, mert valahogy a másik csoport is mindig akkor állt meg, vagy gyorsított fel, mikor mi is. Ennek aztán egy hosszabb várakozás és némi létszámbeli feldarabolódás lett az eredménye. Napi tipp: Ha nagyobb csoportot látsz ugyanoda igyekezni, ahová te mész, indulj el várat nézni, vagy kocsmázni, a lényeg, hogy az ellenkező irányban!

A bonyodalmakat és a kényelmetlenséget némiképp orvosolta a szikrázó napsütés, a remek hőmérséklet és a varázslatos őszi erdő látványa. A szurdokban sikerült valahogy ismét egymásra találni és az ellentábor is elillant valahová, így közös erővel ostromoltuk meg a völgy közepe táján található ördöggátat. A jó pár millió évvel ezelőtti földrengések által lezuhant sziklák természetes gátat alkotnak a völgy összeszűkülő falai között, amelyet vagy lépcsőkön kikerülve lehet abszolválni, vagy a sziklafalon kiépített drótkötelek és mesterséges lépések segítségével lehet megmászni. Társaságunk fürge része 4-szer is megmászta, mire mindenki odaért, hiába, a gyermeki lélek megtalálja a szórakozását.

A völgyben fentebb van még egy kisebb gát, ezen egymást segítve másztunk keresztül. Lassan tágulni kezdett a völgy és végül kiértünk a felső végén, ahol jelzést váltottunk és elsétáltunk a Kőárok elején található turista pihenőhöz. Itt tartottuk meg a napi ebédszünetünket, közben beszélgettünk a történtekről, sőt kávéfőzésre is sor került. A csoportképről sem feledkeztünk meg, az esőház előtt feszítettük ki a zászlót.

[GALÉRIÁHOZ KATT A KÉPRE]

A túra innen már visszafelé folytatódott és a Kőárkon haladtunk tovább, amely ugyan nem annyira szűk és vadregényes, mint a vele párhuzamos Ördögárok, viszont az ösvényre dőlt bükkfák alaposan belassították a haladást, a mászókázás itt sem maradt el. Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a kocsikhoz. Gyors népszavazás után összehoztuk, hogy a szállásunk közelében található Vadszőlő étteremben fogadják társaságunkat, így a derekas testmozgás után a megérdemelt meleg vacsorában sem volt hiány.

Vasárnap reggel ismét elautóztunk Csesznek felé, de most némi logisztikai megfontolásból a közeli Bakonyszentkirályon parkoltunk le, innen indult a napi kör. Elsétáltunk Csesznekre, ahonnan csúcstámadást intéztünk a Zörög-hegy ellen. A hegy mélyi morajlást, amelyről a legendák szerint a hegy a nevét kapta, nem hallottuk, de az őszi avar rendesen zörgött a lábunk alatt, no meg a tüdőnk is, míg megmásztuk azt a csekély 200 méteres szintemelkedést, ami a csúcsra repítette a társaságot. A motiváció szerencsére megvolt, mert a hegy túloldalán a Cuha-völgyben várt ránk a lángosozás, illetve éttermezés. Viszonylag hamar oda is értünk, pedig még a hegy nyugati oldalán található Zörög-hegyi földvár sáncát is megtekintettük.

Kicsit több mint 1 órás ebédszünet után ebéd levezetésként végigsétáltunk a tágas Zsidó-réten, majd bevettük magunkat az alsó Cuha-völgybe, ahol kisvártatva ismét óriási sziklafalak között találtuk magunkat. Köveket, kidőlt fatörzseket másztunk meg, és meglestük a völgy barlangjait is.

Az idilli kalandozásnak a túra utolsó 3 kilométerére eső út vetett véget, mert a jelzés az aszfalt úton érkezett vissza a kiindulási pontra. Ezt a szakaszt jó lett volna kihagyni. Te viszont ne hagyd ki a következő túránkat, légy részese a kalandoknak te is!

Nyáry Tamás