Bár az időjósok nem kecsegtettek sok jóval, tizen-páran mégis összegyűltünk Poroszló mellett, a Tisza-tó partján, hogy a nem mindig barátságos vízfelületen fedezzük fel a környék kincseit, látnivalóit. Lelkesedésben természetesen nem volt hiány, amit az égiek is díjaztak. A kenuk átvétele után felszerelkeztünk, túravezetőnk tartott egy rövid technikai és biztonsági oktatást, majd e tudással felvértezve "kihajóztunk". Elvégre az utóbbi években semmilyen vihar nem tudott győzedelmeskedni sem felettünk, sem ellenünk.

[ - Klikk a képre! - ]

Hol a vihar?

Az előrejelzések alapján az útvonalat minden negatív eshetőségre felkészülve - úgy mint erős szél(lökések), leszakadó ég, zivatar, cunami, bálna- vagy cápatámadás, stb. - biztonsági alapon terveztük meg. A vészhelyzeti forgatókönyvre szerencsére nem volt szükség, a kezdeti nyílt vizek után a Kis-Tisza csatornáján csobogtunk, letérve hol széles, hol nagyon szűk átjárókon, nádasokkal, gyékényesekkel ölelt belső tavak tükörsima vizére. Felettünk gémek suhantak, a nádasok tövében hattyúk terelgették szürkén pelyhes fiókáikat, parti ágon bakcsó figyelt sztoikus nyugalomban, a ritkán látható cigány récéhez is volt szerencsénk, a nádi rigóknak pedig be nem állt a csőrük. Ebbe a szép környezetbe a beígért vacak idő sem rondított bele, mire Tiszafüred határában kikötöttünk pihenőre, már jócskán kisütött a nap. A napsugarak előcsalogatták a még nálunknál is lelkesebb szúnyogokat, akiket körmönfont módon űztünk el.

A pihenős szünet után ismét a Kis-Tisza vonalát követve indultunk vissza, természetesen néhány újabb és látványos ösvényt útba ejtve. Távolról sötét fellegek morajlottak fenyegetően, így megszaporáztuk az evezőcsapásokat, nem hagyván esélyt a zivatarnak. Simán beérkeztünk a célba, egy csepp nem sok, annyi eső sem ért bennünket. Mire az égi áldás megérkezett, már csak a hajlékunk fedélen tudott kopogtatni. Nem nyitottunk neki ajtót, hagytuk tovább vonulni, hogy az éjszaka tiszta égboltján a csillagok fénye vegye át a helyét.

[+]

„Ha megdobnak citrommal, készíts limonádét!”

Mert mit nekünk zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? Melyről mediterrán ciklon zúdítja észak-keleti szelét a túrázóra. Lenn, az Alföld sík vidékén, Tisza-tó vizén, mi ott vagyunk honn, jöhet bármily hullám, vagy front.
Vasárnap reggel nem riadtunk meg az olykor 30-40 km/h feletti széltől, mitöbb! Amint kieveztünk Poroszló mellett a nyílt vízre, rögvest hátat fordítottunk a szélnek, hadd segítsen bennünket: ezt kihasználva csak úgy faltuk a távolságot aznapi célunk felé. Ha cudarba fordult a légáramlat, a nádasok árnyékában siklottunk tovább. Sajnos volt az úgy, hogy az útvonal szembe ment a széllel, ám minket nem lengedező nádszálból faragtak, erővel, kitartó és optimális evezéssel érkeztünk meg a Bölömbika-kilátóhoz. Kikötés után tartottunk egy hosszabb pihenőt, a kilátó különböző szintjeiről jól megnéztük, milyen vihart látott volna a bölömbika e hétvégén a Tisza-tó felett korzózva (semmilyet, mert a lelkesedésünk és kitartásunk elűzte mind az összes sötét fellegeket ).

[+]

A látvány beteltével, elemózsia lenyeltével evezőt ragadtunk, hogy a nem változó szélirány miatt gyakorlatilag folyamatos szembeszéllel, erős áramlással, hullámokkal megküzdve térjünk vissza a rajtba. Minden hátráltó tényezőt szívvel, lélekkel, de leginkább sok-sok lapátolással - bár nem mindig mosolyogva -, de leküzdöttünk, hogy kikötés után tényleg mosolyogjunk jó sokat. Mert megérte. Aki ott volt, már tudja, aki jövőre ott lesz, fogja.

Köszönet:
Vízitúra vezetés: Vágó Jácint | Hello Wild
Kenuk és vízi felszerelések: Madárpart Pihenő