A táj nem bízta a véletlenre a látványt: friss, ropogós hólepel fogadott minket, ami az egész napnak egyfajta ünnepi, tiszta keretet adott. A fák ágai fehér köntöst öltöttek, a lábunk alatt pedig az a jellegzetes, fülnek oly kedves hócsikorgás kísérte minden léptünket. Mintha a természet is tudta volna, hogy az egyesületünk számára ez a „nyitány” az évre, és a legszebb téli ruháját öltötte fel tiszteletünkre.

[Galéria nézethez klikk a képre]

Klotildliget vasútállomásától indultunk neki. Az első kaptatónk a Fehér-hegyre vezetett. A kapaszkodás közben hamar lekerültek a vastagabb rétegek, a csúcson pedig nemcsak a tüdőnket járattuk csúcsra, hanem az elménket is. Vendégünk és barátunk, Nagy Sanyi itt tartotta meg első „terepi kiselőadását”.

Sanyi lenyűgöző részletességgel mesélt nekünk a környék fenyveseinek telepítéstörténetéről. Megtudhattuk, hogy a 19. század végén és a 20. század elején miért éppen a feketefenyőt választották a kopárok fásítására, és hogyan vált ez a tájegység azóta is jellegzetessé. De a múlt mellett a jövőről is szó esett: Sanyi hangsúlyozta az elegyes erdők kialakításának fontosságát a klímaváltozás korában. Jó volt látni, hogy a túrázás nálunk nemcsak fizikai teljesítmény, hanem tudatos jelenlét is: megérteni a fák sorsát, a talaj szerkezetét és azt a törékeny egyensúlyt, amit erdőnek hívunk.

Lereszkedve a Kopár csárdához, egy rövid pihenőt tartottunk. Miközben az otthonról hozott szendvicsek és energiapótlók előkerültek, Sanyi ismét magához ragadta a szót, de ezúttal a „belső üzemanyagról” beszélt. Egy rendkívül hasznos és hiánypótló előadást hallgathattunk meg a túrázók helyes táplálékbeviteléről. Valljuk be, sokan hajlamosak vagyunk elhanyagolni a tudatos frissítést, pedig a glikogénraktárak kiürülése vagy az elektrolit-háztartás felborulása hamar véget vethet a túraélménynek. Megtudtuk, mikor érdemes lassú felszívódású szénhidrátokhoz nyúlni, és mikor jön el a gyors segély ideje – ezeket a tanácsokat a tavaszi, hosszabb túráinkon biztosan kamatoztatni fogjuk.

A 10-es utat óvatosan keresztezve a déli oldalon fekvő Sóder-hegyet vettük célba. Itt a szemünk előtt elevenedett meg a „kopáros” jelző: a dolomit sziklagyepek, a ritkásabb, szívós növénytársulások a havas környezetben egészen egyedi, szinte skandináv hangulatot árasztottak. Az idő elég borongós ködös volt, se a hó kristályai csodálatos környezetet varázsoltak a sziklás csúcs köré. Itt készült a csoportképünk is.

A túra megkoronázásaként érkeztünk meg a piliscsabai Gomba-sziklához. Ez a különleges, szél és víz által formált geológiai képződmény tényleg úgy festett, mint egy mesebeli óriásgomba, amit valaki ottfelejtett az erdő közepén. Itt már érezhető volt a csapaton az a felszabadult elégedettség, ami csak egy jól sikerült nap végén jelentkezik. Utolsó állomásunk a Kálvária volt, ahonnan még egyszer visszatekinthettünk a havas Pilis vonulataira, mielőtt végleg leereszkedtünk a faluba.

Összességében 10 kilométert tettünk meg, 330 méter szintemelkedéssel, de a számoknál sokkal fontosabb az a 16 mosolygós arc, akikkel együtt vágtunk neki a télnek. Ez a túra megmutatta, hogy nincs rossz idő, csak gyenge felszerelés és rossz hozzáállás – nálunk szerencsére egyik sem mutatkozott.

Ennél szebb és tartalmasabb kezdést nem is kívánhattunk volna 2026-ra. A Zajnát-hegyek havas ösvényei megadták az alaphangot az idei évre. Aki ott volt, feltöltődve tért haza, aki pedig most lemaradt, azt várjuk szeretettel a következő kalandunkon!

Ilyen volt a Zajnát-túránk – folytatása következik az Equinox ösvényein!

Ne feledd, a túráinkon való részvétel tagsági viszonyhoz kötött, de bárki lehet tag!
Ha te is szeretnél csatlakozni, olvasd el, milyen előnyökkel jár: