A reggelt Diósjenőn nem csak bakancshúzással, hanem egy különleges programmal indítottuk. Vendégünk, Kárpáti Dorka egy remek előadást tartott nekünk a helyes légzés fontosságáról. A falut elhagyva a Börzsönyi kék jelzésen vágtunk bele a napba, de a kaptatóktól még nem kellett tartanunk.

Az út első szakasza a Pénzásás nyergéig kellemesen, szinte sík terepen, csak nagyon enyhe emelkedőkkel tarkítva haladt. Ez a nem túl megterhelő tempó tökéletes lehetőséget biztosított arra, hogy Dorka segítségével már menet közben is elkezdjük próbálgatni a légzőgyakorlatokat, tudatosabban figyelve a testünkre. Első megállónkat a néhai Kámori erdészház helyén kialakított hangulatos turista pihenőnél tartottuk, majd innen folytattuk az utat a nyeregig.

A nyeregből aztán már komolyabbra fordult a szó: a kék kereszt jelzésre váltottunk, ami felvezetett minket a Kőember-hegyre. Bár a jelzett út is szép, az igazi csodát a Kőember-szirt tartogatta, ahová egy rövid, jelzetlen kitérővel jutottunk ki. A látvány minden fáradságot megért: a sziklákról elénk tárult a Naszály tömbje, a párás távolban felsejlettek a Cserhát lankái, dél felé pedig a Börzsöny vonulatai mögött büszkén derengett a Visegrádi-hegység sziluettje.

Az Oroszi-Závoz nyeregben sárga sávra váltottunk, hogy meghódítsuk a túra névadó csúcsát, a Kámort. A helyi legendákból ismert boszorkány szerencsére épp nem volt otthon, így zavartalanul fedezhettük fel a hegy gyomrát.

Bekukkantottunk a Róka-lyuk vulkáni üregébe, és megnéztük a Hugó-villát is, amely puritán, mégis különleges hangulatú bivakszállásként szolgál az erdőjáróknak. Természetesen a Kámori-lik sem maradhatott ki: bár a legenda szerint ez a járat egészen a Drégelyi várig ér, mi most nem indultunk el a mélyére bizonyítékot keresni – megelégedtünk a látvánnyal és a hely szellemével.

A túra végére is tartogattunk még egy kis kapaszkodót. A Jász-Bükk oldalában fel kellett másznunk a gerincre, majd a Kun-rétről egy jelzetlen ösvényen kapaszkodtunk fel a Kőszirt látványos sziklaformációihoz. Innen beláttuk utunk hátralevő részét, az egész völgyet és a Závoz-nyerget, ahová hamarosan le is ereszkedtünk.

A Závoz-nyeregben, elkészítettük a kötelező csoportképet, majd visszatértünk Diósjenőre. Mielőtt mindenki hazaindult volna, Dorka egy utolsó, levezető légzésgyakorlattal tette teljessé az élményt, segítve az izmok ellazulását és a nap élményeinek elraktározását.

[Katt a galériához]

Fáradtan, de feltöltődve búcsúztunk el a Börzsönytől. Köszönöm minden túratársnak a remek hangulatot, Dorkának pedig a különleges szakmai kiegészítést!

Hamarosan találkozunk a következő ösvényen!