A logisztika és a koffein varázsa

Egy több távot magába foglaló túra megszervezése mindig aprólékos odafigyelést igényel, de a csapatunk ezt is gördülékenyen megoldotta. Amíg a klastrompusztai „kiszállókocsikat” átvittük a Pálos Kolostor romjaihoz, a parkolóba, addig a Piliscsabáig tartó csapat kávézott a Balaya café kényelmében. Nagyon hálásak voltunk a sofőrök önfeláldozásáért, akik biztosították, hogy a rövidebb távosok kényelmesen hazajussanak. Szegény Laci volt a fuvaros, de egy elviteles presszóval kárpótolva lett.

Miután mindenki sikeresen összegyűlt, a koffeinszint helyreállt, és a túrabakancsokat is szorosra fűztük, rátértünk a hivatalos indulásra. Aztán jött a csoportkép, egy kis ismerkedés, pecsételés – és uccu, megindultunk!

Hegymenet, panoráma és a közösség ereje

Amikor ráléptünk a kék sáv jelzésre, a kezdeti felszabadult beszélgetések hamar átadták a helyüket a tempósabb haladásnak. Bár a terep tartogatott kihívásokat, a társaság dinamikája mindenkit vitt előre. Szépen letoltuk a 10,6 km-es távot Klastrompusztától a Tölgyfa Büféig.

A Pilis emelkedői persze időnként megkövetelték a maguk tiszteletét, de ezek a pillanatok adták a túra igazi fűszerét. Persze útközben többször is megálltunk: egy-egy „szuszogós” emelkedő tetején csodáltuk a tájat – még ott is, ahol nem volt kilátás. A kedvünket az sem szegte, ha a fák sűrűje épp eltakarta a völgyet; a közösség ereje, a friss levegő és a közös nevetések mindent kárpótoltak.

Búcsú Klastrompusztán és irány a végcél

Amikor beértünk a büféhez és a történelmi falakhoz, tartottunk egy nagyobb pihenőt, ahol előkerültek a hátizsákokból a szendvicsek és a müzliszeletek. A Pálos Kolostor romjainál elköszöntünk a rövidebb távot választóktól, és a kissé megfogyatkozott csapattal folytattuk utunkat a kéken.

Egy gyors pillantást vetettünk a turistajelzésekre, tudatosítva a ránk váró utolsó szakaszt. Piliscsaba még 8 km!

Az erdei ösvényeken tovább haladva egyre mélyebbre hatoltunk a tavaszi erdőben, ahol a madárcsicsergés és a nyíló vadvirágok adták a díszletet. Beszélgetés, jókedv és kitartás kísért minket, miközben az ébredő tavaszi természet vett körül. Külön szerencse, hogy nem csak fizikailag, de szellemileg is gazdagodtunk ezen a túrán. Egy gyakorlott túratárstól rengeteg érdekességet is megtudtunk a túra helyszínekkel kapcsolatban – gyakorlatilag egy sétáló történelmi lexikon volt. Olyan rejtett titkokat és helyi legendákat hallottunk, amik teljesen új megvilágításba helyezték a fákat és a sziklákat. Köszönjük neki az élményt!

Jól megérdemelt édesség a nap végén

Ahogy közeledtünk a cél felé, a fáradtságot felváltotta a büszkeség érzése. Tartalmas beszélgetésekkel, szép élményekkel telt meg ez a nap – a természetben és a pilisi kis falvak hangulatában. Amikor beértünk Piliscsabára, mindannyian egyetértettünk a nap legfontosabb konklúziójában: Csuda jó volt!

Mielőtt azonban teljesen lezártuk volna a programot, gondoskodtunk a megérdemelt szénhidrát-utánpótlásról is, ami egy ilyen masszív séta után szinte kötelező. Aki erre jár, a Mák kézműves cukrászdát semmiképp ne hagyja ki – nincs messze a vonatállomástól. A finom sütemények tökéletesen megkoronázták a teljesítményünket.

Miután mindenki jóllakott és kipihente magát, elindultunk vissza a kiindulópontra. Dorogra vonattal visszatérve, széles mosollyal az arcunkon szálltunk be az autóinkba.

Ez a nap tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy az erdő és a jó társaság a legjobb recept a feltöltődésre. Máskor is megyünk ilyen kékezésre – reméljük, legközelebb velünk tartotok!

Kosztandi Brigi