Nem lehet mindig napsütésben kirándulni. Ami viszont ránk várt múlt szombaton, az enyhén szólva is lelombozó volt. Ezért volt számomra kellemes meglepetés, hogy egy nagy számú és lelkes kiránduló csoport várt az Apáti templom melletti réten Sajkod határában. Ennek a bizakodó hangulatnak meg is lett a jutalma, a túra ideje alatt szinte alig esett az eső, pedig nem így nézett ki.

Galériához klikk a képre!

Huszonegy főt számláló csoportunk lendületesen vágott neki az Őrtorony-kilátóhoz vezető emelkedőnek. Az erdei ösvény viszonylag csúszós volt, de ennyi csapadék után ez nem volt meglepő. A kilátóból a felhők ellenére is szépen körbe lehetett nézni, a párás időben a déli part szinte egyáltalán nem látszott, éppen ezért volt a panorámának egy olyan hangulata, mintha tényleg egy tengerpari magaslaton kémleltük volna a messzeséget.

Visszaereszkedtünk a kilátó alatti nyeregbe és a sárga jelzésen nekivágtunk a félsziget nyugati oldalán húzódó hegygerincnek. A legmagasabb pontja a Csúcs-hegy, amelynek a tetején több érdekességet is felfedezhetünk. Fellelhető itt egy Árpád-kori lakótorony alapjainak a maradványa, és egy picivel a csúcs alatt a Sobri Jóska barlang sziklaürege is.  Odafentről körülnézve egy véleményen voltunk arról, hogy bárki is épített lakótornyot ide, nem volt rossz ízlése.

A folytatásban volt egy meredek és csúszós lejtő, de aztán kényelmesen csodálhattuk meg ennek a panoráma útnak a kilátó pontjait, amelyek akár az Adria partvidékén is lehetnének, fenyőkkel és sziklákkal tarkított lejtők és a végtelen víz, a párában úszó erdők, és az apró kikötő pontokon ringatózó csónakok mind megerősítik ezt a képet.

A félsziget déli végéhez közeledve megérkeztünk a gejzírmezők vidékére. Itt rendszertelen összevisszaságban számos, hőforrások által létrehozott sziklaképződmény található az 5millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység emlékeként.

Az ösvény kanyarogva fűzi össze az összes gejzírkúpot, amelyeknek mind van saját nevük is a kinézetük alapján: Félbevágott-kúp, Sajmeggyes-kúp, Borzvár, Tölgyes-kúp, Borsóköves-kúp, Kalapos-kúp, az átjárható barlanüregéről elnevezett Átjáró-kúp, és a legismertebb, az Aranyház, amely zuzmós felületének aranyló fényeiről kapta nevét, amikor a lemenő nap megvilágítja. Ezen persze csoportképet is kellett csinálni.

A továbbiakban leereszkedtünk a Belső-tó partjára, és a tóparton végigsétálva felkapaszkodtunk a Szélmarta-sziklák ormára, a Kis-erdő-tetőre. A szél és az eróziós folyamatak megannyi furcsa kinézetű hullámos felületű sziklát formáltak meg, méltán képviseli vadregényes elnevezését.

Rövid pihenő után az Óvár-hegy magaslatát is leküzdve belesülyedtünk a kézzel fogható ezer éves történelembe, és kívül-belül megcsodáltuk a sziklafalba vájt barát-lakásokat.

Innen már csak a visszaút várt ránk, amit igen jó tempóban tettünk meg, közben pedig megcsodáltuk a 100 éves őslevendulást is.

A túrát az aszófői halsütő kifosztásával fejeztük be, népes és kiéhezett csapatunk komoly összegekkel növelte a rossz idő miatt csekély vendégszámra számító büfé forgalmát.

Nyáry Tamás