A svéd Fjällräven Classic mintájára született vándortúra rajtja a Zánkai Gyógynövényvölgy látogatóközpont jóvoltából a Hegyestű lábától nem messze indult. A résztvevők már a nulladik napon délután tábort verhettek itt, és ezt csak a zivataros időjárás zavarta meg, de a rajthoz készülődés izgalmát nem árnyékolta be.

Fotó: Mar András

Reggel szemerkélő esőben vágott neki a mezőny az első napi távnak, később viszont az eső elállt és a borultság egészen kellemes időjárást varázsolt a közel 20 kilométeres táv végigjárásához. Az útvonal érintette a Hegyestű bazalt orgonáit, a Szent Balázs templomromot,

Fotó: Mar András

Dörgicse környékét, a Halom-Hegyi Kossuth-kilátót és Mencshelyen fejeződött be, ahol az első napi táborhelyünk volt. A jól megérdemelt pihenést a Mencshelyi Polgármesteri Hivatal közreműködésével készített meleg vacsora koronázta meg.

Fotó: Mar András

A második napon már ketté vált a mezőny, innen egy hosszabb és egy rövidebb útvonalon lehetett tovább túrázni. A rövidebbik Nagyvázsony felé vette az irányt, a hosszabbik pedig egy nagy kerülővel a Pécsely felett található Zádorvár romjaihoz kihelyezett virtuális ellenőrzőpont felkeresésére indult.

Fotó: Mar András

A két útvonal aztán a Tálodi-erdőben egyesült ismét és Vigántpetend érintésével érkezett a második napi szálláshelyre, Csórompusztára. Ezen a napon semmi nem zavarta a szép napsütést, komoly meleggel küzdött túrázó és szervező egyaránt.

Fotó: Mar András

Harmadik napon a Művészetek völgye fővárosaként ismert Kapolcs volt az első látványosság, majd rögtön követte a Király-kő és a Fekete-hegyi tavak, a Kálomis-tó, a Monostori-tó és a Bonta-tó. A csapadékvízből keletkezett tavakban egy évszázaddal ezelőtt még halak is éltek, így kuriózumként említhető, hogy a környékbeli településekről a hegyre jártak az emberek halászni. A Fekete-hegyen álló Eötvös Károly kilátóból aztán be lehetett látni a Tanúhegyek bazalt sapkáit és a hegy aljánál elterülő Köveskált is, ahol a következő tábor várta a résztvevőket. Aki ezen a napon is a hosszabbik utat választotta, az innen tovább mehetett Kővágóörs felé egy 12 kilométeres körre, út közben megcsodálva a Pusztapalota, a Sóstókáli és a Köveskáli templomromokat, valamint a Kővágóörsi kőtengert is.

Negyedik napon úgy a rövid, mint a hosszú távra indulók meredekebb kaptatókra számíthattak, viszont cserébe a Vándortúra legszebb kilátásai várták őket. A Szentbékkállai kőtengerhez kihelyezett ellenőrzőpont után a rövid táv Mindszentkállára majd a Kopasz-hegyi kilátóhoz vette az irányt, a hosszabb pedig észak felé és megmászta a Hegyesd, majd a Csobánc csúcsát is, és meglepetésként Pető Piroska kínálta őket boraival. Ezután találkoztak ismét Káptalantótiban a negyedik napi táborban.

Az utolsó napon már csak egy laza levezető 12 kilométeres táv volt hátra, viszont annál több látványosságot lehetett felkeresni. A Tóti-hegy ormáról látható 360 fokos panoráma, a Salföldi major, a kilátó, a pálos kolostor maradványa és a Folly arborétum mind kihagyhatatlan célja volt a túrának. Sajnos az időjárás ezen a napon már nem kedvezett, a résztvevők szakadó esőben fejezték be a túrát. 163 fő érkezett a célba és 15-en adták fel az előző napokon, amely az előző évekhez képest egy meglehetősen jó arány. Jól felkészült csapat túrázott, alig volt egészségügyi probléma, vagy lábfeltörés.

Akinek tetszett a túra, azoknak jó hírrel szolgálhatunk: kitűztük a jövő évi túrát és várunk mindenkit szeretettel 2020-ban is.

Nyáry Tamás