Ki korán érkezik, a felkelő nap fényénél gyönyörködhet a Nógrádi vár fennmaradt falaiban és a Börzsöny vonulataiban. Innen nézve, bár hosszúnak láttuk az előttünk álló utat, de semmiképp sem tűnt elrettentőnek, hanem inkább lelkesítőnek.

Galériához klikk a képre!

A Nógrád – Sáferkút vonatút alatt összeismerkedett a csapat, úgyhogy beszélgetve indultunk neki a jelzésnek, ami már az elején kaptatósan emelkedett fel Drégelyvárhoz. A csipkésen hiányos várfalak között nyílt az első panoráma nyugat felé. A börzsönyi bércek vonulatai mögött megpillantottuk a Csóványost és a Magosfát.

Első pihenőnket a Kőember-hegyi kilátóhelyen tettük, ahol épphogy elfértünk a sziklás hegyoldalon. Innen kelet felé nyílt a kilátás: a szikrázó napsütésben ráláttunk a Pilis egy részére, a Naszályra, és a Cserhát felett a távolban a Mátra hegyvonulatai is kirajzolódtak.

A Kámor-hegyen megcsodáltuk a sziklahasadékot és a Hugó villát, ami emberi kéz által vájt sziklaüreg, téli bivakhely, de most inkább zsúfolt buszmegállóra hasonlított. A híres Kámori rókalyukakat azonban nem találtuk meg, igaz nem is szántunk rá sok időt.

Hegyen-völgyön folytattuk utunkat mindenféle színű és formájú jelzéseken cakkozva, mígnem a Kun-rét újabb spontán pihenőre késztetett. A rét tele volt őszi kikericcsel, na meg meleg őszi napsütéssel.

Az utolsó megérdemelt pihenőt a Foltán-keresztnél tartottuk, a csúcs csokik is itt kerültek elő, mivel ez volt a túra legmagasabb pontja. Ideális hely az elmaradhatatlan csoportképhez.

Lefele lankásan ereszkedtünk, végig szép erdei ösvényeken. Amikor kiértünk az erdőből, a Nógrádi vár dombjának látványa tárult elénk, így az utolsó pillanatig nem éreztük, hogy a túra végéhez közelednénk.

Mindannyian közel azonos tempóban és egymást tiszteletben tartva haladtunk, jókat beszélgettünk, nagyokat nevettünk. Igazi túrahangulat kerekedett, és a nap végén rácsodálkoztunk, hogy valóban 30 kilométert és 1200 szintkülönbséget tettünk volna meg?! Köszönet mindenkinek a klassz napért.

Asztalos Edit