A Visegrádi Hajóállomásról indult a csapat, és rögtön jól bele is kezdtünk az emelkedésbe, mivel a Kálvária domb volt az első állomásunk, amelyet megmászva látványos szintkülönbséget sikerült összeszedni már a túra elején.

Galériához klikk a képre!

Itt még nem volt vége a meredek útnak, mert folytattuk az emelkedést a Videgrádi vár bejáratáig, ahol kiérdemelten tartottunk egy rövidebb pihenőt. A vár meglátogatása nem fért bele az időbeosztásba, így csak a parkolóban lévő térképet tanulmányoztuk végig, aztán folytattuk utunkat a Nagyvillám felé.

Rövid szakaszon az erdőben, majd a Nagyvillám étterem parkolóját megkerülve sétáltunk fel a kilátóhoz, ami ebben a korai órában még zárva volt. Így csak a kilátó melletti hatalmas tisztáson időztünk egy kicsit, majd visszaereszkedtünk a parkoló felé és folytattuk utunkat az Urak-asztala irányába.

A kék jelzést követve először a Sástói-rétre értünk, ahol ismét kis pihenőt tartottunk, majd körbejártuk a mocsaras, zsombékos tavacskát.

Ezt követően pedig felkapaszkodtunk a Borjúfőhöz, ahonnan káprázatos panoráma nyílik a Dunakanyarra. Itt található Vass Albert emlékköve is, na és persze egyértelmű volt, hogy a csoportkép sem maradhat el. Aki szereti megkeresni a geoládákat, az jól nézzen körül a kilátó közelében.

A szél viszont elég hamar elfújta itt a jókedvet, és a csapat hamarosan odébbállt egy kevésbé huzatos tájékra. Tovább felfelé a Moli-pihenőhöz, majd kissé lefelé a Vízverés-nyergébe, ahol ebédszünetet tartottunk. Ez a tisztás már nagyon közel van az Urak-asztalán hajdan működött katonai bázis maradványaihoz. Itt elbúcsúztunk a kék jelzéstől és kelet felé vettük az irányt, egy jelzetlen erdészeti úton kezdtünk ereszkedni a Kalicsa-patak völgyébe.

Az Imre-háza kulcsosház mellett felfedeztük a József-forrást és innen a zöld jelzésen bandukoltunk tovább Dunabogdány felé. Persze ez az irány nem volt jó nekünk, így itt ismét járatlan, vagyis jelzetlen szakaszra érkeztünk, ahol egy jókora vadkerítéssel lezárt terület várt ránk. Ezt bizony meg kellett kerülni a Khüllenberg-forrást érintve, majd a Len-hegy és a Nagyvillám közötti völgyben végiggyalogolva érkeztünk meg a Mogyoró-hegyre. 

Sajnos az időből egy kissé kicsúsztunk, így a Mogyoró-hegyi tanösvény már kimaradt, fokozott tempóban ereszkedtünk lefelé a Salamon-toronyhoz. A naplemente éppen megcsillant a torony peremén.

A túrát jókedvűen és jól elfáradva fejeztük be, de azért a kompnál még befigyelt egy kis fagyizás, cukrászdázás, mielőtt haza indultunk volna. Sajnos egyelőre a járvány miatt ez volt az utolsó túránk, reméljük hamarosan újra együtt koptathatjuk majd a bakancsokat.

Nyáry Tamás