Péntek délután érkeztünk Gántra a Bauxit Földtani Park kapujának számító Bányatelepen található Fecskepalotába. A létesítmény egy közhasznú alapítvány által létesített rekreációs központ, programjai és működése a fogyatékkal élők és egészségkárosultak megsegítését szolgálja, így különösen öröm számunkra, hogy a Pótkávé megrendezésével ezt a programot támogattuk.

A hangulatos kertben hamar felépült sátortáborunk, és aznapra már csak egy jó vacsora és aztán hosszú beszélgetés volt a programunk. Na és a felkészülés a másnapi túrára.

A reggel pedig a Marson talált minket, a felhagyott bauxitbányák dűnéin, ahol bejártuk a Földtani Park tanösvényének egy részét és megcsodáltuk a vöröslő krátereket.

A hegytetőről a felhős idő ellenére szép kilátás tárult elénk a Vértes hegyeire és Gántra. Nagy szerencsénkre az eső egész nap elkerült minket.

Felkerestük a település fölött a kitelepítési emlékművet, és rövid pihenő után leereszkedtünk a faluba, ahol rácsatlakoztunk az országos kék jelzésre, és útnak indultunk a Pap-völgy felé. A faluból kifelé óriási legelő mellett vitt utunk, ahol rengeteg szarvasmarha csemegézett, és az éppen akkor előbújó nap durva meleget árasztott ránk. Nagy volt az öröm, amikor végre elértük az erdő szélét és bevethettük magunkat a fák közé.

Az árnyas fák között már sokkal jobb volt a klíma, és lendületesen haladtunk a völgyben első állomásunk a Mindszentpusztai turistaház felé.

A turistaház szomszédságában hosszabb pihenőt tartottunk, és nekiláttunk az elégetett kalóriák pótlásának. A fél órás ebédszünet alatt ismét megtisztelt minket a nap némi fénnyel, kemény párás meleg volt.

Szerencsére árnyas fák és erdő vett körül minket a folytatásban is, míg el nem értük a Vértes szívében lévő Géza-pihenőt.

A pihenő emlékoszlopát a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség és a PVMSE állította 1973-ban Dr. Göblyös Géza a megyei Kék-túra Bizottság vezetőjének emlékére. (Forrás: utirany.hu). A dombról remek kilátás nyílik a szomszédos Hosszú-völgybe.

Galériához klikk a képre!

Ezt kihasználva el is készítettük a túra csoportképét. Mivel az út egyharmada még hátravolt, és aznapra akadt még más programunk is, így nem sokat időztünk itt, hanem folytattuk  a gyaloglást a kéken lefelé a Juh-völgybe.

A vadregényes kis szurdokvölgyön keresztül Kápolnapusztára jutottunk, amely a Vértes egyik híres-neves szellemfalujának emlékét őrzi. A háború borzalmait megsínylő település az 1960-as években néptelenedett el, de a temető még őrzi emlékét. Az utolsó szakaszt már szinte repülve tettük meg, hogy időben visszaérkezzünk a táborba.

Tettük ezt azért, mert a nagyon várt vacsora előtt még ellátogattunk a Zámolyi sörfőzdébe, ahol körbevezettek minket az üzemen. A sörfőzés folyamatát megismerve pedig lehetőség nyílt a 12 féle sörből vásárolni is. A vacsora mellett a folyékony energiapótlás is megvolt.

Másnap reggel egy rövidebb körre indultunk Csákvár felé, és egy nagyon látványos útvonalon végigsétáltunk a Gém-hegy sziklagyepekkel borított gerincén. Igen szemet gyönyörködtető szakasz volt, amolyan húb@......

Tettük mindezt azért, hogy meglátogassuk a Csákvár közelében található Csákvári vagy másnéven Báracházi-barlangot, amely a Vértes egyik legnagyobb és leglátványosabb, belülről is bejárható barlangja.

Maga a barlang összesen 87 méter hosszú, de a bejárattól kb 20 métert sikerült bejutnunk, utána már nagyon szűknek bizonyult. Persze így is látványos volt nagyon. Jelentős őskori lelőhely, feltárásakor egy ősló, vagyis Hipparion maradványait fedezték fel.

A barlang kívül-belül körbejárása után visszaindultunk. A hivatalos túra végeztével lehetőség volt még fakultatív bányamúzeum látogatásra Gánton, majd elmaradhatatlan fagyizásra Csákváron. Aztán a könnyes búcsú, és a remények, hogy jövőre ismét vándortúrázhatunk.

Nyáry Tamás