Szállásunkra hosszú és meglehetősen rögös út vezetett, ezért elkerülendő a nagyon korai utazást, már pénteken összegyűltünk a Bánkúti Turistaház és Sícentrumban. Lassan és biztosan megérkezett mind a 28 résztvevő, valamint Emma, az ausztrál juhászkutya. Az estét jó kedélyű beszélgetéssel töltöttük, sütögetős túratársunk pedig ezúttal igazi török csemegével, baklavával lepte meg a társaságot. A vidám hangulatban gyorsan múlt az idő, a sütemény még gyorsabban fogyott, így éjfélhez közeledvén nyugovóra tértünk.

Galériához kattints a képekre!

A kisvasút átka

A korai ébresztő után a turistaház éttermében gőzölgő rántotta és frissen sült virsli illata várt minket. A reggeli elköltése után összeszedtük a napi motyót, autókba pattantunk és elgurultunk aznapi starthelyünkre, Miskolc határába. Innen vágtunk neki a szombatra tervezett 18 km-es körnek. A Miskolci Vadaspark mellett elhaladva értük el az erdőt. Sudár bükkösök között haladtunk, az őszi nap fénye még inkább kiemelte a már hulló lombok sárgáját. Hamarosan kereszteztük a lillafüredi kisvasút erdei pályáját, túravezetőnk itt tartott egy rövid előadást róla. Mint sok másutt az országban, a keskeny nyomtávú (kis)vasút vonalakat elsődlegesen erdészeti, fakitermelési célokra létesítették. Később váltak csak a turizmus vagy a tömegközlekedés (pl. Börzsöny) eszközévé.

A következő megállóban, a Béka-tó mellett a nem igazán megfontolt fakitermelés káros hatásairól tanulhattunk. Az - egykoron még tónak minősülő - Béka-tó jól illusztrálta: a felelőtlen gazdálkodás miatt megváltozott a talaj vízmegtartó képessége, így a tóból mára csak egy elmocsarasodott mélyedés maradt. Ezután csak pár-száz métert és egy kellemetlenül sáros-csúszós lejtőt leküzdve jutottunk el az Andó-kút rétre. A nap delelőre magasodott, praktikusan itt tartottunk egy hosszabb ebédszünetet.

Források és barlangok nyomán

A kalóriák pótlását követően folytattuk utunkat, a főszerepet a Bükk karsztjának barlangjai, forrásai, víznyelői és búvópatakjai vették át. Elsőként a Felső-forrás eredéséhez látogattunk el, a folyását követve jutottunk ahhoz a töbörhöz, ahol a patak alábukik a karsztban. Nem kellett sokat baktatni, hogy elérjük a Felső-forrási barlangot, ahol ki-kibukik a patak vize.

Újabb, egyensúlyt és bakancsot próbáló meredek ösvényen érkeztünk meg az igazi Felső-forráshoz, itt már jócskán dőlt a víz, főleg a megelőző hetek csapadékos időjárásának okán. A találóan Forrásvölgynek nevezett szurdokban haladva tettünk egy kis kitérőt a Flóra-forráshoz is, és ha már ott voltunk, friss vízzel töltöttük meg kulacsainkat. Megvoltak a források, jöhettek újra a barlangok, a Bükk ezekben különösen gazdag, mintegy ezret tartanak nyilván belőle a környéken. Mi a Kecske-lyukat vettük célba, a 480 méteres hosszából nagyjából az első 100-at jártuk be. A Kecske-lyuk földtani jelentősége, valamint nagyon értékes gerinces és ízeltlábú faunája miatt fokozottan védett barlang, mélyebbre kizárólag képzett barlangi túravezetővel lehet csak eljutni.

A napsütés rég elmúlt, közeledett az este, így megszaporáztuk lépteinket, hogy még világosban kapaszkodjunk fel Lillafüred fölé, a Szeleta-barlanghoz. A kilátóhelyen hagytuk hátizsákjainkat, onnan a sziklába vájt lépcsősoron sétáltunk le a barlanghoz. A Szeleta-barlang különösen fontos régészeti lelőhely, egyike az első magyarországi barlangi ásatások helyszínének, biztos és alapvető leletegyüttest szolgáltató barlangoknak. A feltárásokban elévülhetetlen szerepe volt a sokoldalú természetkutató, régész Herman Ottónak, emlékét egy tábla is őrzi a barlang falán.

A sziklaüreg falán magasan körbefutó, vastag, sötét vonal jelzi az egykori talajszintet, attól lefelé végeztek itt feltárásokat. Mire bejártuk a helyszínt, jó alaposan ránk esteledett, fejlámpáink fényében baktattunk vissza a parkolóhoz. Túravezetőink ezalatt már egyeztették a turistaházzal a vacsorát, amint visszaértünk szálláshelyünkra, nyomban szervírozták az előre leadott fogásokat. Ám a napi programok sora ezzel még nem ért véget!

Csillagles és Tejút

A Bükk 2017-ben - a Zselic és a Hortobágy után hazánkban harmadikként - kapta meg az International Dark-Sky Association (Nemzetközi Sötétégbolt Szövetség) csillagoségbolt-park minősítést. A Bükki Csillagoségbolt-parknak számos olyan pontja van, ahol zavaró fényektől távol figyelhetjük meg az égbolt csodáit, mi a közelben lévő szánkópálya tetejére sétáltunk el. Itt Novák Richárd, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság oktatási referense és a Kaptárkő Egyesület alelnöke tartott nekünk távcsöves csillaglessel összekötött bemutatót. Számos égi formát ismerhettünk meg, tanultunk minimális asztrofizikát, bónuszként pedig néhány meteoritot vehettünk kézbe - volt olyan, amelyet egyenesen Kubából hozott el nekünk. Nem mellesleg jópáran először láthatták saját szemükkel a Tejút spirálját. A csípős hideg miatt a végére kissé megfogyatkozott a hallgatóság, a tejutas közös képre csak páran maradtunk. Megköszöntük a vidám műsort, az estét a turistaház közösségi helységében megejtett csevegéssel zártuk.

Szépkilátások napja

A vasárnap reggel az előző napi 18-20 km-nyi gyaloglás miatt kissé lassabban indult a szokásosnál. Reggeli után összecsomagoltunk, kicsekkoltunk a szállásról és legurultunk a közeli Bükkszentlélekre. A napi etap ~10 km-re volt tervezve, a cikk-cakkos útvonal és az ismét derült, napsütéses idő remek látvánnyal kecsegtetett. Elsőként a szentléleki pálos kolostor romjait jártuk körbe, eztán a Kiszela-pihenő rétje felé vezetett az utunk. Ha már pihenő, hát pihentünk pár perecet, megcsodáltuk az itt fakadó forrást, majd tovább indultunk a Magos-kő felé. A szikrázó napsütésben különösen szép arcát mutatta a késő-őszi erdő: talpunk alatt surrogott az avar, az időnként feltámadó szellő aranyló leveleket táncoltatott körülöttünk.

A Magos-kőt elérve jó nagyot gyönyörködtünk a Garadna völgye felett elénk táruló pazar kilátásban. Páran a csapatból tovább mentünk a szomszédos sziklaormok tövébe, felfedezendő a Három-kúti barlangszállást. Éppen nem állt üresen, két túrázó fogadta a kis csapatot, nem is akármivel: még forró volt a sziklaüregben kialakított tűzrakóhely, szélén hamuban sült krumplikkal. Szívélyesen meginvitáltak bennünket pár finom falatra, amit ezúton is köszönünk!

A meglehetősen komfortos barlangszállás jó alapos megtekintése után még tettünk egy kis kitérőt a sziklaorom tetejére pár jó fotó érdekében, majd újra összeállt a csapat és visszafelé indultunk a nagy gerinc másik oldalán, a Vak-völgy felé. A réten található beszakadásokat kivágott-kidőlt fák és galyak fedték - vélhetőleg biztonsági okokból. A rétről a csapat nagy része a Szamentu-barlang felé vette az irányt, ami cseppkőterméről is ismert. Hidrológiai jelentősége alapján 1982 óta fokozottan védett természeti érték a Bükkben, emaitt ide sajnos - vagy szerencsére? - csak vezetővel lehet lemenni.

Ezalatt a Vak-völgyi réten hátra maradt, lustizgató túratársak egy, a közelükben hangosan csicsergő barátcinege apropóján kaptak egy mini előadást az énekes- és egyéb aprómadarak fontosságáról. Mire véget ért a fejtágítás, újra összegyűltünk. Már "csak" két kilátópont maradt hátra, ezek közül az első a Örvénykő - vagy más néven Pogányoltár - volt, amely a Bükk északi oldalára nyújt kilátást Tardona felé. Itt található a Jókai Mór emlékoszlop is, az író annyira szerette ezt a kilátást, hogy két regényében is említést tett róla. A tiszta időjárásnak köszönhetően egészen a Magas Tátra vonulatáig elláttunk, túratársunknak kukkerével pedig még a havas ormokat is ki tudtuk venni. Természetesen a kötelező csapatfotó nem maradhatott el.

A következő kilátópont a Látó-kő volt Bükkszentlélek mellett, felmászva rá - hogyan-hogy-nem - ismét újabb fotókkal gazdagodott mindenki képgalériája. Az indulási pontig visszavezető út elvitt bennünket a szentléleki Szerelmesek Fája mellett. Sajnos nem volt kénzél egy szerelmespár, így illusztráció nélkül csodáltuk és örökítettük meg a szépséges fa formáit. Innen már csak egy pár perces séta várt ránk a végcélig.

A sietősebbek rövid búcsú után hazafelé vették az irányt, a ráérősebbek még betértek a szentléleki turistaházba egy-egy ebédre, kapuccsínóra. Végül haza indult és szétszéledt az a szépreményű, jó kis társaság.

Emlékszel még ugye?

 - dé -