Az Őrségi Nemzeti Park meglátogatása természetesen a jól bevált Keserű szeri táborunk elfoglalásával kezdődött Őriszentpéteren, ide érkeztünk meg pénteken este. Valaki korábban, valaki éjszaka, de végül mindenki odaért. A szarvasok pedig beskálázták az erdő csendjét. Némi beszélgetés után álomra szenderültünk, rápihenve a másnapi túrára.

Reggel olajozott rutin szerű készülődés után a csapat reggel 9 órakor útra készen állt. Gombás zsákok összekészítve, elemózsia a táskákban, a jókedv és az izgalom is bennünk volt már. Autókkal át transzfereltük magunkat a Pityerszeri skanzen alatti parkolóba, ahol meg is tartottuk az eligazítást és a túra útvonalát is megbeszéltük.

A bölények kifutója mellett vettük be magunkat az erdőbe, majd egy völgyön keresztül sétálva a következő domb gerincén indultunk el a Szlovén határ felé az erdőben. A zöld jelzés a régi vasfüggöny helyén halad közvetlenül a határvonal mentén, ezen indultunk el északnyugat felé. Már az első néhány száz méter után kiderült, hogy gombákból nem lesz hiány, szint azonnal szét is széledtünk az ösvény menti erdősávban, és egyre másra kezdtek gyűlni az ehető, és a kevésbé ehető gombák, természetesen külön erre előkészített zsákokban. Ezek szétválogatásában túratársunk, Becca segített, aki gomba szakellenőr oktató. A nem ehető fajokat megismerés céljából további vizsgálódáshoz gyűjtöttük be.

Viszonylag hamar kiderült, hogy a rengeteg gomba miatt alaposan kicsúsztunk az időből, és a még előttünk lévő út is igen lassan fogyott, így egy idő után felhagytunk a gomba gyűjtéssel, és egy kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltunk, de még így is nehéz volt megállni, hogy ne vizsgálódjunk tovább, hiszen az ösvény közvetlen közelében is rengeteg kalapos jószág incselkedett velünk. Némileg széthúzódó társasággal de sikeresen megérkeztünk Orfaluba, ahol a túra visszaforduló pontját terveztük. Pontosabban először egy hosszabb ebéd szünetet, mielőtt vissza indultunk volna.

Az ebédszünet pedig csak nyúlt csak nyúlt, mivel nagy létszámban megrohamoztuk a faluban található teaházat és büfét, ahol ugyan nagyon kedves kiszolgálással fogadtak minket, de arra nem készültek, hogy ennyi vendég fog egyszerre érkezni, és bizony a társaság kiszolgálása irreálisan hosszú ideig tartott. A tanulságot pedig megjegyeztük: ha legközelebb erre járunk, biztosan be fogunk előre jelentkezni.

[A Galériához klikk a képre!]

Az idő igencsak délutánba fordult már, mire mindenki befejezte a táplálkozást, ezért előre küldtünk egy gyors lábú társaságot, hogy vásároljanak be az esti közös bográcsozáshoz. A többiek pedig utánuk indultak el. Még fél úton sem voltunk visszafelé, mikor megdördült az ég, ezért rákapcsoltunk a tempóra is. Az utolsó 2 km-t kissé megázva tettük meg, de ez senkit nem zavart. Viszont a bográcsozásról így rögtön le is tettünk. A főzést végül a tábori konyhában oldottuk meg, és közben vidám beszélgetések közben a gombász előadás is lezajlott, ahol megismerkedhettünk a leszedett, nem ehető gombákkal is.

Vasárnap reggel a szokásos tábor bontás után ismét autókkal közelítettük meg túránk helyszínét, amely a Szőcei tőzegmohás láprét volt. A bemutató központ épülete előtti parkolóban landoltunk, majd némi büfézés, kávézás után el is indultunk a völgybe, ahol a láprét található. A szigorúan védett területet fapallókon sétálva lehet bejárni, így védi meg a nemzeti park a védett növényeket a taposástól.

Közben tanösvény táblákról tájékozódtunk a tudnivalókról. Az ösvényt végigjárva tettünk még egy rövidebb kört a környékbeli erdőkben, majd visszaérkezve a faluba, átautóztunk a közeli Vadása-tóhoz, ahol már szabad program volt, aki akart strandolhatott, vagy pihenhetett a parton, de az éttermeket és büféket is meglátogattuk. Így fejeztük be a 2022-es Őrségi Nemzeti Parkos túránkat, amely 40 fő részvételével igen népszerű és telt házas volt.

Nyáry Tamás