Mint minden ilyen túrán, ezúttal is péntek este érkeztünk meg Velemben foglalt szállásunkra. A társaság – ki mikor érkezett – fokozatosan töltötte fel a turista házat, majd egy jó hangulatú beszélgetős esttel nyitottuk meg a hétvégét. Ez megint elég jól sikerült, többeknek csak éjjel 2 körül jött el a takarodó, de ezen nem is kell csodálkozni, csak hoztuk a formát.

Másnap reggel az ablakokon beáradó napsütés közepette tökéletes időzítéssel készülődtünk össze a 9 órás indulásra. Reggeli, szendvicsgyár, majd rövid eligazítás után helyből indultunk neki a túrának. Velem utcáin kacskaringóztunk az erdőig, majd a szelídgesztenyésekkel tarkított Sötét-völgyben sétáltunk a Pütyör-forrásig. Némi szerelvény igazítás után vágtunk neki a Széles-kő oldalának, és kaptunk is némi ízelítőt a meredekebb kaptatóból, amely utunkat erősen jellemezte a folytatásban. Szerencsére nem kellett folyamatosan emelkedőre számítani, voltak azért pihentetőbb vízszintes szakaszok is.

Ilyen volt első látványos állomásunk a Kalapos-kövek sziklaformációi. A földtörténeti középkor Jura és Kréta korszakaiban keletkezett 200 millió éves vulkáni kőzet, a föld-mélyi nagy nyomás hatására zöld palává alakult, miközben az itt hullámzó óceán meszes lerakódásaival keveredett. Az erózió aztán lepusztította a puhább kőzet rétegeket, így alakutak ki a sziklák fentebb kiszélesedő kalapjai. Persze majdnem mindet körbe kellett járni, némelyiket meg is kellett mászni, mert hát ha már ott van, akkor ez kihagyhatatlan művelet.

Kissé kipihenve, vágtunk neki az újabb meredek szakasznak. A Kopasz domb gerincén közvetlenül az osztrák határ mentén a zöld vasfüggöny turistaúton kaptatva – néha visszanézve, a lassan kitáruló kilátásban gyönyörködve – emelkedtünk tovább a jobbról érkező Sötét-völgy felső végéig.

Itt összevártunk mindenkit, és aztán egy hirtelen jobb kanyarral ráfordultunk az utolsó emelkedőre a csúcs felé, ahol csodásan szép bükkös szálerdőben haladva gyönyörködtünk a mély völgyek látványában. A társaság alaposan elfáradva érte el a 882 m magas Írott-kő csúcsát.

A tetőn a kilátóból alaposan körülnéztünk minden irányba, majd alapos ebédszünetet tartottunk, közben elemeztük, hogy ki melyik bozótos szakaszon érte el a hegytetőt, és hány métert tett meg feleslegesen, mivel az ösvények eléggé téveszthetőek voltak az utolsó szakaszon. A csoportkép elkészítése után némi esőcsepegés közben vágtunk neki a lefelé útnak.

Szerencsére ekkor még nem esett sok eső, némi szemerkélés után abba maradt, mi pedig a kissé párás kilátások mentén a kék jelzésen ereszkedtünk le a Hörmann-forráshoz, ahol pótoltuk a kulacsokból kifogyott vizet. Rövid pihenő után folytattuk a sétát lefelé, és közel 1 óra gyaloglás után ráleltünk a kéktúra emlékhelyre, majd a Szent-Vid-kápolnára. Egy kicsit hosszabbra nyúlt geoláda keresés miatt a társaság szétszakadozva indult el a faluba, az eső itt már nem finomkodott. Kissé elázva értünk vissza a szálláshelyre. A főutcán a helyi gesztenyés finomságokat árusító nénik és bácsik erős forgalmat könyvelhettek el ezen a napon, gyakorlatilag mindent is felvásárolt a csapat. Hogy milyen volt az esténk? Gyere el legközelebb, és tapasztald meg Te is!

Vasárnap már nyoma sem volt az előző esti esőnek, ismét szikrázó napsütésben, a reggeli párafoltokat kerülgetve autóztunk át Kőszegre, ahol már javában zajlottak az Orsolya-napi vásár előkészületei és kirakodása. (Ezúton is boldog névnapot az Orsolyáknak). Lehetőség nyílt némi reggeli pótlásra is, aztán nekivágtunk a második túrának. A Szabó-hegyen emelkedtünk fel az Okmányos pihenőig, majd bevettük az Óház-kilátót, ahonnan még a Schneeberg sziklatömbjét is felfedezhettük. A kilátó az egykori erőd alapjaira épült, amely gyakorlatilag Kőszeg bölcsője volt, innen épült ki az egész város. A régi bástyán jó melegen sütött a nap, ezért itt tartottunk tízórai szünetet.

[KLIKK A KÉPRE A GALÉRIÁHOZ]

Ez volt aznapi utunk legmagasabb pontja, a jól megérdemelt pihenés után ereszkedni kezdtünk a nem messze lévő Hét Vezér-forráshoz, ahol meglehetősen nagy tömeg fogadott minket. Volt azért alkalmunk egy újabb csoportképre is, és a kulacsok megtöltésére is. Innen a Pintér-tető hosszanti gerincén káprázatos kilátópontokkal tarkított ösvényen fejeztük be a túrát, még a Trianoni kereszthez is kitértünk a Kálvária fölött. Visszaérvén szétszéledt a társulat a vásári forgatagban. Itt a vége, fuss…. Vagyis gyere velünk Te is legközelebb!

Nyáry Tamás