Akár így is történhetett volna, hiszen az előrejelzések drasztikus időjárásromlást jósoltak, de ehelyett a legideálisabb kiránduló idő fogadott minket a rajtban. A kemencei kocsmában hallottuk, hogy alig 1-2 mm eső esett éjjel. Igazán sajnálhatják, akik emiatt mondták le a túrát.
A Börzsöny észek-nyugati oldalán már korábban is tapasztaltuk, hogy alig találkozunk emberrel. Ez most is így történt. Kizárólag a két ismert csúcson, a Csóványoson és a Nagyhideg-hegyen találkoztunk kisebb csoportokkal.

Utunk végig erdőben vezetett felfele. A Nagy-Mána és a Sasfészek bérc között gyönyörű kilátás nyílt a szemközti gerincre, a Pogányvárra, és előttünk álló útra.

A Csóványos kilátójának utolsó lépcsőfokán váratlan meglepetés ért bennünket: egy vándortúrás társunk hajnalban felfutott ide (!) és egy tábla csokit hagyott nekünk bíztatásul Kriszta, köszönjük!

Galériához klikk a képre!

És persze a túravezető által beígért csúcscsokit is magunkba tömtük. Hiszen itt még csak 13 km volt mögöttünk a 30-ból.

Nagyhideg-hegyen kényelmesen megebédeltünk, innen már csak lefele kellett menni. A piros háromszög jelzésen a 2014-es ónós eső miatti fagykár nyomait láthattuk, majd az Oltárkő impozáns sziklakapuját. 3 órás lefele menetelés után érkeztünk vissza az autóinkhoz. 
Ha kíváncsi vagy a pontos itinerre, nézd meg a túrakiírást, Petra nagyon részletesen ismertette a látnivalókat: https://trekk.hu/turanaptar/85

A Börzsönyi Borzasztó kemény 7 fő-s magja 10 óra alatt tette meg a 30 km-es távot és a 1250 méteres szintkülönbséget.

Asztalos Edit