Első szusszanásnyi pihenőt a Kaintz György-forrásnál tartottuk, amely időszaki forrás, most épp csordogált benne a víz.

Innen már elkezdődik a Rám-szakadék szurdoka, ami igazán ritka látványosság Magyarországi viszonylatban, nem véletlenül ennyire népszerű. Ugyan korábban kalandosabb volt a láncokon haladni, 2006 óta krómozott korlátokon és létrákon lehet felsétálni rajta. A látvány viszont impozáns:

Galériához klikk a képre!

Járatlan utakon levágtunk egy kanyart, így kimaradt az Árpádvár, amire idén januárban ugyan már felmásztunk, de most is hozzáadott volna a túrához úgy szintben, mint látványosság számban. Viszont a következő hegyet, a Rám-hegyet nem hagytuk ki. Innen kilátás nyílik Dobogókőre is, de ami még szebb, a Vadálló-kövek sorára is, háttérben a Prédkálószékkel. 

Dobogókőre lihegve érkeztünk, mondhatni erősen dobogott a szívünk felfele, ez az egyik legmeredekebb emelkedős szakasz a hegységben. A Visegrádi-hegységben, mert hogy hivatalosan ez már nem a Pilis-hegység, de azért a köznyelv Pilis-nek nevezi a Dunakanyar által körülölelt területet. Innen a Nagykilátó-ból szép időben messzire el lehet látni.

Az Eötvös Lóránd turistaház éttermében ki-ki megtalálta magának a felfele vezető út fáradozásainak jutalmát vaddisznópörkölt, halászlé, csokis-meggyes rétes és más finomságok formájában. És persze az elmaradhatatlan egyesületi zászlós csoportkép:

Innen már csak lefele mentünk, igaz hátravolt még kilométerben az út kétharmada. A Tirts Rezső kilátó felől is hasonlóan szépen tárul elénk a Dunykanyar, mint a Nagykilátóból.

Pillanatkép az Ilona-pihenő feletti Tost-szikla pihenőnél.

A Duna magas állása miatt meghiúsult a visszaút a folyó mentén, de kis útvonal módosítással majdnem hasonló szép látványban volt részünk a víz és a szemközti Börzsönyi sziklás hegyoldal mentén, mint ahogy azt eredetileg terveztük.

29 km-es lett a túra, klassz teljesítmény 8,5 óra alatt, a csapat végig együtt mozgott, azt gondolom, hogy mindenki elégedetten tért haza. Találkozzunk októberben is!

Asztalos Edit