[+]

Egészen kis csapatban, mindössze heten vágtunk neki a Gerecse lankáinak. Az időjárás meglehetősen kegyes volt hozzánk, induláskor még egy kicsit hűvös szellő fogadott minket, ám ahogy magasodott a napsütés, úgy kerültek lejjebb a szigetelő rétegek. Mire elértük a Király-kutat övező rétet, már tavaszi túraruhát öltöttünk. E széles mezőn kicsit megálltunk szusszanni, gyönyörködni a tájban, valamint a réten szerte nyíló salátaboglárkákban - mindeközben a lelkes geocacher túratársak megkeresték a helyi ládát is. Hamar tovább álltunk, hogy tegyünk egy kitérőt a Serédi-kastélyhoz. Az oda vezető utunk mellett odvas keltikék villantották lila szirmaikat az avar fölött.
Hiába no, tavaszidő volt, a virágnak nem lehet megtiltani, hogy nyíljék.

[+]

A Serédi-kastélytól célba vettük Pusztamarótot, a Gerecsei Tájvédelmi Körzeten át szinte csak lefelé tapodtuk az utat. Ahogy haladtunk egyre lejjebb a sziklás-vadregényes ösvényen, úgy egyre több és több medvehagymás folt vett körbe minket. Mire leértünk a védett terület határára, szinte harapni lehetett a levegőből a medvehagymák aromáját - alig vártuk a lehetőséget a szedésre, ugyanis a tájvédelmi körzeten belül tilos bármilyen gyűjtögetés. A körzet határát jelző tábla után letértünk az útról, előkerültek a kis zsákok, szatyrok, tárolós dobozkák; bokrok és árnyas foltok alatt csipegettük szorgosan az avar felett zöldellő finom leveleket.

[+]

A gyűjtögetést követően alig fertály óra kellett, hogy megérkezzünk Pusztamarótra, a történelmi emlékhely tövébe. Majdnem delelőre magasodott a Nap, így itt költöttük el elemózsiánk legjavát. Naná, hogy a frissen szedett medvehagyma levelekkel felturbózva - ki mellé, ki szendvicsbe rejtve rágcsálta az üde zöldfűszert.
A hamizás után természetesen a kötelező csapatfotót is megejtettük az emlékhely tövében.

[+]

 - Tele has: kipipálva
 - Csapatfotó: kipipálva

Már csak vissza kellett térnünk kiinduló pontunkhoz, ami a telt pocakok miatt kissé lassan indult, no meg visszafelé pótolni kellett az elfogyasztott medvehagyma leveleket. Kora délután rendben, egyben, vidáman, nem mellesleg pedig aromás levelekkel a tarsolyunkban tértünk haza.