Elég heroikus küzdelem volt csoportos szálláshelyet találni Salgótarján környékén, de végül sikerül lefoglalni egy vendégházat, ahol éppen elfért 12 fős csapatunk, össze is gyűltünk péntek este. Másnap egy 21 km-es körtúra várt ránk, ezért össze egyeztettünk egy reggel 8 órás indulást. Az ébredés jól sikerült, és a készülődés is, de aztán lett némi keveredés a túra kezdőpontjának pontos helyszínével, így egymás keresgéléséből adódóan mégiscsak 9-re sikerült összerendeződni a Somoskőújfalui temető mellett.

Az első néhány száz métert a hajdan volt vasút megmaradt töltésén tettük meg, aztán az alagút mellett felkapaszkodtunk a dombtetőre. Némi kilátás nézegetés után ismét felfelé haladtunk egy bozótosabb szakaszon, aztán dél felé fordulva egy szélesebb erdészeti úton közelítettük meg Salgó várának romjait. A várban még nem voltak sokan, így kényelmesen körbejárhattuk, megnézhettük, kívül-belül. Jó pár fotó is készült. Közben gyönyörködtünk a panorámában. A várat elhagyva visszaereszkedtünk a nyeregbe ahonnan felmásztunk, aztán a Kis-Salgó csúcsán található Boszorkánykő felé vettük az irányt. Itt már kevesebb szerencsénk volt a tömeggel. A szikla alatti emelkedőn már sorban állás volt, így csak korzó-fílingben tülekedve sikerült egy pillantást vetni a valóban egyedül álló bazalt formációra.

[Galériához katt a képre]

Utunkat továbbra is dél felé folytattuk a vár jelzésen, erre már rajtunk kívül senki nem járt, így hamar magunk mögött hagytuk a tömeget. Egy meredekebb, kissé morzsalékos lejtőn ereszkedtünk le az innen nem messze eredő Zagyva folyó völgyébe. Tudtad, hogy Magyarország leghosszabb folyója? A völgy aljában a piros kör jelzésre térve felfelé vettük az irányt, ahol a Medves fennsík pereme alatt megtaláltuk a Zagyva forrását is. A vízkészletek feltöltése után pedig kisétáltunk a fennsík nagy füves pusztájára, ahol egy szalmabála csoportra telepedve elfogyasztottuk a magunkkal hozott ebédet is.

A kellemes napfényes pihenő után folytattuk a túrát és kisvártatva az eresztvényi felhagyott bazalt bányák között kanyargó tanösvényhez érkeztünk. A T jelzést követve alá is szálltunk a bányakatlanba, ahol egy tengerszemhez hasonló tó is található. Itt készítettük el a csoportképet. Aztán eresztettük tovább az eresztvényi menetet, mert várt minket Somoskő vára. A házak között rá is leltünk a piros kereszt jelzésre, amelyen már csak másfél km volt még a várig. Somoskő települése még magyar területen van, viszont a vár már Szlovákiában, így egy nagyon rövid ideig a határt is átléptük, ahol nem csak a várat néztük meg, hanem a várhegy északi oldalán található bazalt ömlést is. A völgyben visszakanyarodva ismét átléptük a határt, majd a keresztet és a néhai somoskői kisvasút vasúti töltését követve a vasúti alagúton is keresztül bújva tértünk vissza a kocsikhoz. A napot egy jó vacsorával zártuk a Salgótarjáni Fekete bárány étteremben, ahol nagyon fincsi volt az összes kaja.

Túránk második napja a környék további geológiai látványosságainak felkeresésével telt, amelyek nem egymás mellett vannak, így autóval furikáztunk közöttük, és csak kisebb távokat sétéltunk. Első állomásunk a Szilvási-kő csúcsára vezetett, amely a Cserhát legmagasabb hegye. A csúcsán a környékbeli bányászat eredményeképp megrepedt hasadékokba lestünk bele. Itt is találhatóak nagy kiterjedésű bazalt ömlések, amelyek a külszíni fejtés nélkül ma is a föld alatt lennének. A hegy bejárása után Kishartyánba mentünk, ahol megmásztuk a Kőlyuk-oldal lépcsőit és bekukkantottunk a barlanglakásba. A tengeri üledékes homok kőzetbe vájt mesterséges barlangot kézzel készítették. Van mit nézni rajta.
Harmadik állomásunk a Kazári riolittufa formáció volt, ahol ismét nagyobbat sétáltunk, egy 7 km-es kört megtéve közelítettük meg, közben megnéztük a lösz tornyokat és az itteni bányatavat is. A riolittufa mező alsó végén a vízmosásban jöttünk ki, megalapoztuk ezzel az utolsó helyszín hangulatát.

Elég nehezen sikerült megtalálni negyedik állomásunkat. Nemtiben a Morgó-gödör alsó vége teljesen be volt bozótosodva, így a felső végétől lefelé ereszkedve sikerült bemászni. Legutóbbi látogatásunk óta alaposan kimélyült a szakadék, az esőzés alaposan kimosta a porózus könnyen málló kőzetekből a homokot, kimélyítve a szurdok alját. Némi csalántiprás után ismét a kocsiknál voltunk, és mindenki hazafelé vette az irányt.